Szerzőink
Magyar író, pedagógus.
1922-ben Nekézsenyben született. Itt élt 1935-ig. A szülei jómódú parasztok voltak, akik a fiukból is gazdálkodót akartak nevelni. Ő azonban tanulni vágyott, így jutott el a sajószentpéteri polgári iskolába. Ezután Sárospatakon tanult tovább a Református Tanítóképzőben, ahol népiskolai tanítói oklevelet szerzett. 1945 májusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946 végén szabadult. 1947-ben a Miskolci Gazdaképző Iskola tanítója lett. Ezután a Budapesti Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakára került, de nem államvizsgázhatott, mert a szüleit kuláknak nyilvánították. 1957-ben rehabilitálták, így államvizsgát tehetett Szegeden, s megkapta tanári diplomáját. Ezután különböző gyárakban dolgozott, mint segédmunkás. Később Ózdon, Pest megyében és Budán tanított. 1983-ig - nyugdíjba vonulásáig - tanárként, könyvtárosként dolgozott.
1941 óta ír, publikál, kezdetben folyóiratokban. Az alkotásaiban szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi eseményeket elevenít meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg. Az ifjúságnak főként elbeszéléseket, mondákat, regényeket, meseregényeket ír, amelyekben gyakran idézi fel gyermekkora emlékét.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_B%C3%A9ni)
Jeles osztrák patológiás anatómia professzor, prosector és törvényszéki orvosszakértő, szenvedélyes kutatója volt a történelmi személyiségek betegségeinek és halálának.
Kórtankönyvei mellett elsősorban népszerű tudományos munkáiról volt ismert, amelyekben ismert személyiségek, köztük I. János Pál pápa életrajzát és halálozását vizsgálta, és megannyi összeesküvés-elméletet hozott fel. Bankl elkötelezett szabadkőműves volt. Többek között a St. Pölten Állami Kórház Klinikai Patológiai Intézetének vezetője volt. A Kurier napilap cikke szerint Hans Bankl tüdőrákban halt meg.*Forrás: Wikipédia
Diplomata, politikus, 1941 április 3-tól 1942 március 7-ig Magyarország miniszterelnöke.
A népbíróságokon háborús bűnökkel vádoltak közül az ő szerepe és felelőssége osztotta meg leginkább a magyar közvéleményt. Bárdossy személyéről és tetteiről kivégzése óta bizonyos körökben vita folyik. Egyesek, többek közt Schmidt Mária történész (Diktatúrák ördögszekerén, 1998) ugyanis az 1945 utáni első kirakatper áldozatát látják benne.
Forrás. Wikipédia
Nyelkönyvíró. Spanyol nyelvkönyvei nagy sikert arattak a nyelvet tanulni vágyók körében. Kiadónknál a Manos a la obra című nyelvkönyv örvend népszerűségnek. Egyre többen ismerik fel, hogy érdemes spanyolul tanulni, hiszen nem csak Európában, hanem egész Dél-Amerikában, sőt az Amerikai Egyesült Államok déli részén is megértethetjük magunkat, ha ellátogatunk ezekbe az országokba.
Forrás. Wikipédia
Samuel Barclay Beckett (Dublin, 1906. április 13. - Párizs, 1989. december 22.) ír költő, próza- és drámaíró.
A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952).
1969-ben a Svéd Akadémia Beckettnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat: "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni".
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Samuel_Beckett)
Kiemelt szerkesztő-műsorvezető, újságíró, zenész
A Zeneakadémián és a Berlini Filharmonikusoknál végzett tanulmányok, illetve a Budapesti Fesztiválzenekarnál eltöltött aktív zenészi évek után az újságírás felé is fordult, sok éven át a zenekari tevékenységekkel párhuzamosan, majd kizárólagosan. Élő műsorok, művészportrék, gyermek- és ifjúsági műsorok szerkesztő-műsorvezetője a Bartók rádióban, valamint a Magyar Állami Operaház, az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány, a BMC, a Müpa, a Filharmónia Magyarország, és sok más zenei- és kulturális intézmény koncertjeinek és rendezvényeinek műsorvezetője-háziasszonya. Zenés mesekönyvek, és életrajzi kötetek írója, kulturális és életrajzi témájú cikkek szerzője.
Forrás: https://cziffrafesztival.hu/eloado/becze-szilvia/
Harriet Elizabeth Beecher Stowe (USA, Connecticutm Lichtfeld, 1811. június 14. - Connecticut, Hartford, 1896. július 1.) amerikai író, abolicionista, a Tamás bátya kunyhója című regény szerzője.
A kongregacionalista prédikátor Lyman Beecher legfiatalabb lánya, az író és pedagógus Catherine Esther Beecher és a liberális teológus és híres abolicionista Henry Ward Beecher testvére. 1832-ben a család Cincinattibe költözött, ami akkoriban az abolicionizmus melegágya volt. Itt ismerkedett meg Harriet a rabszolgaság problematikájával és a Földalatti Vasút tevékenységével. 1836-ban hozzáment Calvin Stowe-hoz, egy özvegy lelkészhez, akivel később a maine-i Brunswickba költözött, ahol a férje a Bowdoin College tanára lett. Hét gyermekük született, de néhányuk nem érte meg a felnőttkort.
A Tamás bátya kunyhója válaszként született az 1850-ben elfogadott „Szökött rabszolga törvény”-re.
A polgárháború után több iskolát és menhelyet alapított a felszabadított rabszolgáknak. 1896. július 1-jén halt meg.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Harriet_Beecher_Stowe)