Szerzőink

1970-ben az esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett. Az értelmi fogyatékosok visegrádi intézetében nevelőként helyezkedett el, majd 1977-től kisegítő-iskolai tanár budapesten. Közben gyógypedagógus és magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1983-tól az Ikarus című üzemi lap, 1990-től az Új Ember munkatársa. József Attila díjas (2004).

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elmer_Istv%C3%A1n)

Emilio Salgari olasz író, az olasz kalandregények úttörője. Veronában született. Miután nem vették fel tengerésznek, írói babérokra tört. Több mint kétszáz kalandregényt és egyéb novellát írt, melyben egzotikus helyek és számos kultúrát képviselő főhős szerepel. Leghíresebb főhőse Sandokan.

Könyveit millióan olvasták, de nem volt tehetséges mint üzletember, így nyomorban élt. 1911-ben öngyilkos lett Torinóban.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Emilio_Salgari)

Történész, középkorkutató. Fővárosi, polgári értelmiségi családban született, felmenői közt tehetős budapesti tisztségviselőket is találunk.

1956-ban iratkozott be az ELTE-re, történelem-könyvtár szakra, amelyet  1961-ben végzett el. Kutatási témája (a középkori Magyarország nemesi társadalma) miatt nem taníthatott az egyetemen. Előbb az Egyetemi Könyvtárban kapott állást, majd 1968-tól a Magyar Posta Központi Szakkönyvtárának igazgatója lett.

1982-ben előbb az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos főmunkatársa lett, majd végül Szűcs Jenő vette át az MTA Történettudományi Intézetébe, ahol 1988-tól a középkori osztály vezetőjeként dolgozott. 1996-ban az akadémiai Könyvtár igazgatója lett, de a működtetés nehézségei miatt 15 hónap múltán lemondott posztjáról és visszatért a TTI-be.

1992 és 1993 között tanszékvezetőként tanított a JATE-n, 1993-tól az Eötvös-kollégium tanára volt. Az Akadémián a Történettudományi Bizottságának tagjaként, a társadalomtörténeti munkabizottság alelnökeként, a Magyar-Román Történész Vegyesbiztottság tagjaként, a Századok szerkesztőbizottságának tagjaként, 1993-tól a Középkortudományi Társaság elnökeként, 1997 és 2000 között a Magyar Akkreditációs Bizottság tagjaként dolgozott. Tagja volt a Múlt-Kor internetes történelmi folyóirat szerkesztőbizottságának.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Engel_P%C3%A1l)

A zenetudós 1923. november 17-én született Rákoshegyen. 14 éves korától tíz éven át Horusitzky Zoltánnál, Kodály Zoltán egykori növendékénél folytatta zenei tanulmányait; zongorista növendéket tanárai igen korán szerepeltették - írják az akadémia által közölt életrajzban.

Zenei tanulmányaival párhuzamosan 1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem német-olasz-irodalom-esztétika szakára iratkozott be. Egyetemi évei alatt Wiesbadenben Walter Gieseking, majd Salzburgban Elly Ney zongora mesterkurzusainak a hallgatója volt. Wiesbadenben Otto Schmitgen zeneigazgató - kijátszva a növendékek felléptetésére vonatkozó tilalmat - zongoraművészként is felléptette Eősze Lászlót, aki 1944-ben a hazai közönség előtt is bemutatkozott.

Eősze László érdeme volt az Új Liszt Összkiadás életre hívása és kiadói tudományos műhelyként való megalkotása is, melynek köszönhetően Liszt szóló zongoraműveiből 18 kötet, bennük 322 Liszt-mű jelent meg. A kiadó irodalmi vezetőjeként több mint félezer zenetudományi, zenepedagógiai, zenei népművelő könyv kiadását kezdeményezte.

Zenetudományi munkásságát - a kiadóból történő 1987-es nyugalomba vonulásáig - mindvégig magánkutatóként bontakoztatta ki. 34 olasz magán- és közgyűjtemény átvizsgálásával 1980-ban megjelent, 119 római Liszt-dokumentum című könyvével Eősze László önmagában is jelentős opusszal járult hozzá a Liszt-kutatás történetéhez - áll a közleményben.

Kandidátusi fokozatát A századforduló eszmei áramlatainak hatása Kodály zeneszerzői egyéniségének kibontakozására című disszertációjával 1988-ban szerezte meg. Tudományos életműve gerincét a Kodály Zoltánról szóló hét forrásértékű, többes kiadásaival és fordításaival együtt 25 könyve, mintegy 75 tanulmánya alkotja, melyhez szervesen csatlakoznak a Kodály Zoltán hazai és nemzetközi reputációját szolgáló társaságokban, alapítványokban végzett nagy fontosságú közéleti munkái.