Szerzőink
A Japán vonzásában – Magyarok, akik szerették Japánt című kötet szerzője, Akihito császár kitüntetettje, a Felkelő Nap Rendjének birtokosa, Kiss Sándor, kereskedelmi diplomataként merülhetett el teljesen a távoli szigetország páratlan kultúrájában. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az ő tevékeny, mozgalmas élete is kész regény. Nippon iránti érdeklődése gyerekkorától kíséri, tudtam meg akkor, amikor arra kértem, ne maradjon a háttérben, Wagner Nándor és most épp a Mózes-szobor árnyékából kilépve végre önmagáról is áruljon el valamit: „Az eljapánosodásom ötévesen kezdődött Miskolcon, amikor a szüleimtől kapott feladatomat teljesítve a Szabó bácsihoz jártam tejért. Egyik nap egy nekem idősnek tűnő, valójában az édesapámnál alig korosabb úriember kijött az utcára, és megszólította a zajongó gyerekcsapatunkat: szeretitek-e a meséket? Érdeklődő csend lett. Elmondott egy távol-keleti történetet, és a következő ajánlattal élt: ha segítünk neki, bevisszük a tűzifát, kihamuzzuk a kályháját, mindennap mesél nekünk valamit. Kiderült, hogy diplomata volt az illető, aki szeretett volna eljutni Japánba. Ő kezdett megismertetni a Felkelő Nap Országával. Egy albumot mutatott, amelybe kivágott újságcikkeket, térképecskéket és képeslapokat ragasztott. A Japánnal kapcsolatos kivágósdi annyira megtetszett, hogy ez hobbiként a mai napig engem is elkísér. Borsod megyében – ahol az édesapám állatorvos volt, huszonhét községet látott el – úgynevezett japánosok is éltek. Olyan egykori magyar hadifoglyok, akik 1921–1922-ben Japánon keresztül érkeztek vissza a szibériai hadifogságból, és nagyon jó történeteket tudtak. Ez a távoli ország ezeken az élményeken, találkozásokon keresztül vált valamennyire kézzelfoghatóvá számomra. Olyan injekciót kaptam, ami meghatározta a jövőmet. Később ez a japánszerelem nem maradt plátói, az egyetem elvégzése után elkezdtem japánul tanulni a Hopp Ferenc Múzeum igazgatójánál, Major Gyula tanár úrnál, aki a József Attila Szabadegyetemen oktatott. Mi, hallgatók sokat köszönhettünk neki, például rajta keresztül kaptunk meghívókat a követség által rendezett kulturális eseményekre. Az óráin kívül is rengeteget beszélgettünk vele Japánról. Kedves szokása volt, hogy vasárnap délelőttönként a budai Sport Hotelbe járt, ahol kávé mellett fogadta a téma iránt érdeklődőket.”
Ám hiába a fokozhatatlan érdeklődés, a szigetországba való eljutás vágyálom maradt volna, ha Kiss Sándor nem követ el mindent, hogy szorgalmával és gondos aprólékossággal összeszedett ismereteivel érdemessé váljon a kinti tapasztalatszerzésre: „Szerettem volna ösztöndíjat kapni Japánba. Különböző lehetőségek nyíltak, sikerült a legfelsőbb szűrön is átmennem, elfogadták a kérelmemet, de az akkori főnököm – ahogy sok-sok évvel később megtudtam – azt írta a papíromra: nem javasolja a kimenetelemet. Engem végig az foglalkoztatott, hogyan találkozhatnék eleven japánokkal. Kiderült, hogy néhány tehetséges matematikus, közgazdász ösztöndíjas nálunk tanul. Felkerestem őket, jó barátságba kerültünk, és ezután egymást tanítottuk az anyanyelvünkre. A Világgazdaság napilapban egyszer csak megjelent egy álláshirdetés: Japánba, a magyar nagykövetség kereskedelmi kirendeltségére mérnök végzettségű munkatársat keresnek. A vonatkozó feltételsornak gyakorlatilag mindenben megfeleltem, megvoltak a nyelvvizsgáim is, úgyhogy jelentkeztem. Mondhatom úgy is, hogy Buddha rám kacsintott, mert 1981-ben a minisztérium tizenhat kiválasztott pályázót, köztük engem, két menetben levizsgáztatott, és végül én nyertem el az állást. ’82-ben kerültem ki Tokióba másodosztályú kereskedelmi titkárnak. Az első menetben öt évet töltöttem Japánban, majd 1992-től újabb hat évet, immár kereskedelmi tanácsosként. A munkámnak köszönhetően megnyíltak előttem a kapuk, még császári fogadásokon is részt vehettünk. A legfontosabb, legizgalmasabb feladataim a nagy kiállításokhoz, a magyar szereplések megszervezéséhez kötődtek.”
Érettségi után, 1984–1992 között a Magyar Televíziónál dolgozott világosítóként, segédoperatőrként, majd vágóként.1992–1996-ig a Színház-és Filmművészeti Főiskolán tanul. Független filmesként rövidfilmeket, videóklipeket, reklámfilmeket rendezett. Szerkesztő-rendezőként számos tévéműsort készít (Ombudsnő, Babusgató, Maradék, Medicinema, Mozgókép, Segíts magadon). 1990: Kék vonalon (r) 1990: Vannak napok (r) (Cs. Nagy Sándorral) 1990: Egyszer volt hol nem volt (d) 1991: Az élet csodálatos, megéri, hogy biztosítsad (r) (Cs. Nagy Sándorral) 1991: Csapda (r) 1992: Mágneses pont (r) 1993: Lélekvesztő (d) 1994: Áldozattan (d) 1995: A tükör képe (r) 1996: Necrophilia (d) 1997: Semmittevők (r) 1997: A kis ember halhatatlansága (d / TV) 1998: Mese (r) 1998: Szabadkikötő (r) (Durst Györggyel) 1998: Napút (d / TV) 1999: Utazás (r) 2003: Pillangó (r) Kiadónknál a Mesterek és tanítványok című interjúkötete jelent meg, fiatal, sikeres színészek vallanak legendás nagy színészekről, akiket mesterüknek tekintettek.
Forrás: nfi.hu
1997-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Művészettörténeti Tanszékén. 2009-ben művészettörténetből
megszerezte doktori fokozatát. Témája a Képzőművészek Új Társasága,
a KUT (1924-1950) működésének intézménytörténeti feldolgozása volt.
1997–2000 között a Magyar Nemzeti Galéria, Grafika Gyűjteményében
muzeológusként dolgozott. 2009 óta a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Művészettörténeti Tanszékén oktató.
Szűkebb kutatási területei közé a 20. század első felének magyar
művészete tartozik. Ezen belül a művészcsoportok, illetve nőművészek
tevékenységével foglalkozik.
Kósa László magyar etnográfus, történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
1962-ben kezdte meg tanulmányait a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsésztudományi karának magyar-néprajz szakán, ahol 1967-ben szerzett diplomát.
Az egyetem elvégzése előtt két évig segédmunkásként dolgozott budapesti üzemekben, 1967-től lett az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. 1981 és 1990 között az ELTE bölcsésztudományi karának művelődéstörténeti tanszékének docense, 1990-től tanára. 1987-től 2007-ig tanszékvezető. Több szaklap szerkesztője. 1976-ban a néprajztudományok kandidátusa lett. Kutatási területe a 19-20. század művelődéstörténet, egyházak és a társadalom kapcsolata. Számos társaság és kollégium tagja, elnöke. 1998-2007 között az MTA levelező tagja, 2007 óta rendes tagja.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B3sa_L%C3%A1szl%C3%B3_%28n%C3%A9prajzkutat%C3%B3%29)
Kosáry Domokos Széchenyi-nagydíjas történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke (1990-1996); elnökként 1993-ban ő indította útjára a Magyar nagylexikon sorozatnyitó kötetét.
Még gyermekkorában szüleivel (édesanyja, a korszak híres írónője, Kosáryné Réz Lola) Budapestre települt a Trianon következtében Csehszlovákiához került Selmecbányáról. Itt végezte tanulmányait a Pázmány Péter egyetemen, történelem-latin szakon. Az Eötvös József Collegium tagja, a korszak neves történészének, Szekfű Gyulának a tanítványa. Kosáry már huszonévesként bekerült az akkori Magyarország kulturális elitjébe. 1935-től már 22 éves korától a Magyar Szemle szerzői közé tartozott. Kortársaival ellentétben ő Németország helyett Angliában és Franciaországban járt ösztöndíjjal, ahol megismerhette a nyugati, színvonalas, az Annales fémjelezte történeti iskolát.
Mint az Eötvös Collegium tagja közeli kapcsolatba került annak kurátorával, Teleki Pállal, aki hosszabb tanulmányútra küldte őt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol tanulmányai mellett Magyarország nyugati megítéléséről kellett tájékozódnia. Teleki ottani barátai mind figyelmeztettek a várható német vereségre a második világháborúban, ám idehaza kevesen hittek a hazatérő ifjú történésznek. Hamarosan a Teleki Pál Tudományos Intézetben a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett, a háború után az egyetemen is taníthatott, ám az egyre erősödő marxista történészek (Andics Erzsébet, Mód Aladár) támadásai megbuktatták és száműzték az egyetemről.
1956-ban a Történettudományi Intézet Forradalmi Tanácsának elnöke, ezért később két évig börtönben volt, majd a Pest Megyei Levéltár munkatársa, később újra engedik, hogy a Történettudományi Intézetben dolgozzon. Bár nem engedték vezető pozícióba, ez a korszak a csendes alkotás időszaka, több jelentős művét ekkor alkotta. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1982-től, rendes tagja 1985-től, elnöke 1990-1996 között. Szakterülete az újabb kori magyar és európai történelem.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kos%C3%A1ry_Domokos)





.jpg)


