Szerzőink

Zolnai Béla magyar irodalomtörténész, nyelvesztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja, az irodalomtudományok doktora (1955). A Hét – Kiss József lapja irodalmi rovatvezetője (1916–1918). Szegeden barátságot kötött Juhász Gyula költővel. Segítette Radnóti Miklós indulását, és ő tette lehetővé Szerb Antal magántanári habilitációját. 1927–1942 között alapította és szerkesztette a Széphalom című szellemtörténeti folyóiratot. A Széphalomnak jeles munkatársai voltak, köztük Szerb Antal, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós. A magyar irodalomtörténet területén főleg Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen életútjával és munkásságával foglalkozott, s Chateaubriand magyar hatásaival. Ez irányú kutatásai nyomán születtek a janzenizmusról szóló művei: A janzenizmus európai útja (Budapest, 1933); A janzenizmus kutatása Közép-Európában (Kolozsvár, 1944). Kedvelt kutatási területe volt a stilisztika, a szavak hangulatának tanulmányozása. 

Dr. Zsigmond Gábor, történész, kulturális turisztikai szakközgazdász, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese. Több mint tíz könyv, több mint száz publikáció és szakcikk szerzője, számos egyetem rendszeres vendégelőadója közlekedés- és gazdaságtörténeti, valamint kulturális turizmusfejlesztési témákban. Több mint tíz évig Budapest muzeális és nosztalgia járműveinek felújításáért felelt és irányította a Városi Tömegközlekedési Múzeumot, valamint a Földalatti Vasúti Múzeumot. Szakmai felelőse az egykori Északi Járműjavító területén létrehozandó új Közlekedési Múzeum tartalomfejlesztési munkájának, felel a múzeum kiállításaiért, tudományos munkájáért, programjaiért és kommunikációjáért.

Forrás: Zsigmond Gábor

Stefan Zweig osztrák író, költő, műfordító. Bár 1945 után a kritika alig foglalkozott vele, Zweig prózai és regényes életrajzai (Joseph Fouché, Marie Antoinette) napjainkig élvezik az olvasóközönség figyelmét. Életműve sok novellából, különleges emberi sorsokat megjelenítő izgalmas lélektani tanulmányból és történelmi eseményeken alapuló elbeszélésekből áll. Így kerülnek történelmi személyek, mint Tolsztoj, Dosztojevszkij, Napóleon, Händel, Joseph Fouché és Marie Antoinette erősen szubjektív megszemélyesített történetekben Zweig műveibe. Műveit a tragika, dráma, melankólia és rezignáció fogalmával lehet legjobban jellemezni. Zweig szinte minden műve tragikus rezignációval ér véget, szereplői belső és külső okok miatt nem érik el az oly közelinek vélt boldogságot. Ez különösen megfigyelhető a Nyugtalan szív (Ungeduld des Herzens) című regényében, ami az író egyetlen befejezett regénye. Egyik leghíresebb műve a Sakknovella.