Szerzőink

Költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. 1837–1838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatója, 1847-1848-ban a Nemzeti színház aligazgatója volt.

Igényes és következetes kritikájával, amely felméri az egész irodalmi és színházi életet, sok ellenséget szerez magának. Vitatkozókedve újabb és újabb irodalmi harcokba keveri. Ellenfelei egyre jobban érzik, hogy politikai elvekben is továbbtart, mint ők. Ki mer állni az úri tekintélyek ellen, sőt nyíltan tagadja a tekintélyeket. Csakis a meggyőző érvelést hirdeti mértékadónak az irodalmi és társadalmi igazságokban. Ez a bátorság azután olyan tekintélyt szerez nevének, hogy ő lesz az 1837-ben végre megszülető Nemzeti Színház első igazgatója. Kritikusi elveit igyekszik érvényesíteni a színház vezetésében. Ez olyan összeütközésekhez vezet, hogy lemond, és visszatér a kritikusi tollhoz. Ez időben folyik a nagy csatározás a romantika németes és franciás iránya között. Bajza felismeri, hogy a francia típusú romantika, s mindenekelőtt vezéralakja, Victor Hugo, a demokráciát fejezi ki, szemben a merőben más jellegű német romantikával. Ez időben tehát kritikai főcélja Victor Hugo népszerűsítése. A vita hevében néha olyan túlzásokig is elmegy, hogy a nagyon szeretett Hugót nagyságban a nagyon tisztelt Shakespeare mellé, sőt elé állítja. Persze akkor Hugo ilyen szenvedélyes népszerűsítése haladó politikai kiállás volt. És Bajzánál a kritikust nem lehet elválasztani a haladó politikus-publicistától. Ugyanakkor minden más kritikus fölé helyezte filozófiai képzettsége és esztétikai szakszerűsége.

Forrás: Wikipédia, A Magyar Irodalom Arcképcsarnoka

Először a Brüsszeli Szabadegyetemen (1985-1986), majd az ELTE Bölcsészettudományi Kar, magyar-francia szakon (1986-1988) végezte felsőfokú tanulmányait. Ezt követően 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (1989-1993), Iglódi Istvánosztályában. 2007-ben elvégezte az Analog Artists Akadémia forgatókönyv író kurzusát.

Színészként kezdett 1991-ben, a Nemzeti Színház társulatában, ahol Shakespeare és Goldoni drámáiban játszott főszerepet. 1994-től szabadfoglalkozású színművészként játszott a Buda Stage, a Karinthy Színpad és a Vidám Színpad előadásaiban, valamint a TV2műsorvezetője volt. Mint színpadi szerző 2001-ben mutatkozott be a nagyközönségnek az Isteni Show című musical szövegírójaként és zeneszerzőjeként.

Forrás: Wikipédia

Balázs Attila (Újvidék, 1955. november 5.) József Attila-díjas (2010) író, újságíró, műfordító, szerkesztő. Az Ex Symposion című folyóirat egyik alapítója.

Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanult magyar nyelv és irodalom szakon 1974-1979 között. 1982-1983 között az Új Symposion folyóirat szerkesztőségének tagja; előbb olvasószerkesztőként dolgozott, később pedig a redakció 1983-ban történt leváltását követően szabadúszóvá vált. 1983-1987 között szabadúszó lett; Ljubisa Ristic mellett rendezőasszisztens, fordító, tolmács volt. 1987-1990 között az Újvidéki Rádiónak volt a munkatársa. 1990-1991 között az Újvidéki Televízió művelődési rovatát vezette. 1991 ősze óta lakik budapesten. 1991-1994 között a Pesti Hírlap külpolitikai munkatársa volt; egy darabig a horvát frontszakaszon volt haditudósító, ezután külpolitikai újságíró lett. 1994-2012 között a Magyar Rádió irodalmi-művészeti riportereként, szerkesztő-műsorvezetőjeként, dramaturgjaként és hangjátékszerzőjeként működött. Egy ideig a kulturális szerkesztőséget vezette.

(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_Attila_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4. - Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim károly) és a filmesztétikára.

(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_B%C3%A9la_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

József Attila díjas író, dramaturg.

Az ELTE magyar-történelem szakán tanult. Pályáját üzemi lapoknál kezdte. Már harminc éves elmúlt, amikor íróként debütált. Néhány éven belül több kötete -jelentős közönség és kritikai sikerrel- megjelent. Rövid időre az irodalmi élet középpontjába került, alkotásai érettségi tételek, egyetemi tan- és vitaanyagok lettek. 1976-tól a filmgyárban dolgozott dramaturgként, számos film stáblistáján találkozhatunk nevével. Több művét is megfilmesítették. Az 1980-as évektől fokozatosan kikerült az irodalmi élet fókuszából, részben indokoltan, mivel jelentősebb művet már nem alkotott. Hosszan tartó súlyos betegsége is akadályozhatta alkotó munkájában.

Több évtizedig élt Budapest XII. kerületében, a Krisztinavárosban. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_J%C3%B3zsef_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

2013-ban végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. 2015 novembere óta a Magyar Építészeti Múzeumban dolgozik muzeológusként. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásaival az európai szecessziós építészet kutatását végezte hét éven át. Fő kutatási területe Kőrössy Albert Kálmán építőművészete, a szecesszió építészetének etimológiai problémái hazai és nemzetközi viszonylatban, valamint Foerk Ernő építészete és Medgyaszay István művészeti kapcsolatai Indiában. 2018 novemberétől a Magyar Építőművészek Szövetségének ösztöndíjával Gonda Károly magyar építőművész munkásságát kutatta Sanghajban, amelyről 2019-ben Sanghaj ultramodern magyar építésze címmel jelent meg magyar-angol-kínai nyelvű könyve Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa jóvoltából. 2020 tavaszán elvégezte a Harvard Egyetem The Architectural Imagination című építészetelméleti kurzusát. 2018 és 2019 között a Medgyaszay István építészetét bemutató utazókiállítás projektigazgatói feladatait látta el. a PPKE Történelemtudományi Doktori Iskolájának ösztöndíjas hallgatója

Forrás: https://memmdk.hu/munkatarsak/baldavari-eszter

József Attila díjas író, szerkesztő, dramaturg. A Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós-műsorkészítés egyik megalapozója, a televíziózás hőskorának meghatározó egyénisége, számtalan közkedvelt mesesorozat, hangjáték, mese és meseregény írója, fordítója.

Már kisgyermekként is jól rajzolt. Anyja már 5 éves korában megtanította olvasni, írni. Korai olvasmányai (Karl May, Jókai Mór) nagy hatással voltak rá.

A gimnázium első két osztályát magánúton végezte. Vizsgáit a székesfehérvári leánygimnáziumban (jelenleg Teleki Blanka Gimnázium)) tette le. Ott végezte el a III. évet is. A következő évben a család úgy döntött, hogy a budapesti Angolkisasszonyok zárdájában tanul tovább. A zárdai életet nagyon nem szerette.

1937. októberétől Bécsben a Frauenakademie nevű rajzintézetben rajzolni tanult. Tanultak könyvillusztrálást és plakátrajzolást is. Ezt az iskolát nagyon szerette. Közben (14 éves korában) a Magyar Úriasszonyok nevű folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték.

1944-ben feleségül ment dr. Németh Sándorhoz, akitől két lánya született, Ágnes és Anna.

1958 február 1-től 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televiziónál dolgozott. 1961-től bábjátékokat írt (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola), majd rajzfilmek forgatókönyvét (Kukori és Kotkoda, Frakk, a macskák réme). 1968-ban indította az első környezetvédelmi műsort, a Kuckót.

Később több könyve (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola-kötetek, Frakk-kötetek, Szeleburdi család) és fordítása (Babar) is megjelent. A Szeleburdi családot és a Hajónaplót Palásthy György két filmben feldolgozta. A Magyarországon a 90-es évek közepén bemutatott Garfield rajzfilmekhez is ő készítette el a magyar szövegeket.

Férje 1989-ben meghalt, s ezt a csapást nem tudta feldolgozni. Utána visszavonultan élt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1lint_%C3%81gnes)