Szerzőink

Skót történész és író, művészettörténész és kurátor, valamint műsorszolgáltató és kritikus.Könyvei számos díjat és díjat nyertek. Megnyerte az év fiatal brit írója díját, a Hemingway-t, a Kapuściński- és a Wolfson-díjat, valamint az Arthur-díjat. Az Egyesült Államok Külkapcsolatok Tanácsának Ross-érem. 2002-ben elnyerte a BAFTA legjobb dokumentumfilm-sorozatának járó Grierson-díjat. 2018-ban megkapta a Brit Akadémia elnöki kitüntetését. Az éves Jaipur Literature Festival egyik társalapítója és társrendezője is. 2012-ben Dalrymple-t a Princetoni Egyetem Whitney J. Oates látogató ösztöndíjasává nevezte ki a Bölcsészettudományok területén.

*Forrás:Wikipédia

Danyiil Ivanovics Harmsz (Даниил Иванович Хармс) (eredeti neve: Juvacsov) orosz, író, költő, humorista.

Danyiil Harmsz az orosz abszurd egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Műveit racionális elemekből összeálló irracionalitás és nyelvi mágia jellemzi. Témái az értékek és fogalmak relatívvá válását érzékeltetik. Írásaiban bohózati elemek, nyers brutalitás és lírai attitűd egyszerre jelenik meg. Versek, és gyermekversek mellett írt fekete humorral megragadott karcolatokat és egy színművet is (Jelizaveta Bam – Елизавета Бам – 1928).

 

Harmsz apja Csehov, Tolsztoj, Volosin személyes ismerőse volt.

Egy speciális német iskolába járt, majd 1924-ben elkezdte a leningrádi elektrotechnikumot, de azt el kellett hagynia. Írni 1925-ben kezdett. Eleinte a futuristák hatottak rá. A futurizmustól hamar elfordult. 1925-ben csatlakozott egy avantgardista körhöz, és hamarosan ismertté vált. Ekkor különböző művészneveket használt, melyek közül a Harmsz vált véglegessé. A forrása a francia charme (kedvesség, sárm) és az angol harm (ártalom, sérelem) szó egyszerre lehet. Ezeknek a jelentése pontosan kifejezi Harmsz felfogását az életről és a művészetről.

1928-tól egy gyereklapnál (Чиж) dolgozott. Ugyanekkor lett egy avantgardista csoport egyik alapítója (Объединение реального искусства - Reális Művészeti Egyesület; ОБЭРИУ). 1928-ban a Három bal óra (Tri levih csasza) című híressé vált est második részében mutatták be a Jelizaveta Bam c. darabját, amely a bűntelen bűn problematikáját veti fel - filozófiai és etikai értelemben, de a diktatúrára, a letartóztatásokra kivetíthetően. A Szmena nevű lap a művet az osztályellenség költészetének titulálta 1930-ban, és az OBERIU léte 1932-ben gyakorlatilag megszűnt. Más ide kapcsolódó művészekkel együtt Harmszot már 1931-ben letartóztatták majd három évre ítélték szovjetellenes tevékenység miatt. Az ítéletet száműzetésre változtatták és Harmsz Kurszkba került, ahonnan azonban néhány hónap múlva sikerült Leningrádba visszatérnie. Ezután felvette a régi kapcsolatait, dolgozott több gyereklapnak, kiadott vagy húsz gyerekkönyvet megélhetése érdekében. 1937-ben egy gyereklapban megjelent verse miatt többet nem publikálták és így feleségével együtt az éhhalál közelébe került.

Később Harmsz abbahagyta a gyerekversírást. Örkény egyperceseivel rokonítható rövid történeteket írt, valamint verseket, színházi jeleneteket, de ezeket a műveit életében már nem adták ki.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Danyiil_Ivanovics_Harmsz)

Szabadfoglalkozású színházkutató, színháztörténész. 19 önálló és számos társszerzős kötet szerzője. Kutatási területéhez tartozik a Kárpát-medencei magyar, elsősorban a romániai színjátszás, továbbá a különböző nemzeti hagyományok kölcsönhatásának összehasonlító vizsgálata, valamint a tévészínház. E témákban gyakran tart előadásokat, rendez történeti tárlatokat (például 1992-ben az erdélyi magyar hivatásos színjátszás nagyszabású bicentenáriumi kiállítását a Kolozsvári Magyar Színházban), illetve kérik fel szakértőnek itthon és külföldön egyaránt. Tevékenységéért számos elismerésben részesült. 2017-ben bekerült a British Publishing House által kiadott „Magyarország sikeres személyiségei” 2. kiadásába. Több mint egy negyedszázada „Hamletológus”, vagyis nem csupán Shakespeare világdrámájának előadásaival foglalkozik, hanem a Hamlet-et mint sajátos antropológiai módszert alkalmazza a kutatásban. 2002-ben a londoni The Society for Theatre Research (Színházkutatók Társasága) egyik díját nyerte el A kor foglalatjai – Hamlet az ezredfordulón című könyvének témájáért, amelyet 2006-ban a Holnap Könyvkiadó jelentetett meg az Ünnepi Könyvhétre. A monográfia – amely egy „Hamletomán” sorozat első része – ugyanabban az évben a Gyulai Shakespeare Fesztivál tudományos konferenciájának alapja lett; és 2010-ben a romániai Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon is bemutatták. Kiadónknál 2022-ben a Hamlet, Neked! című, a művet népszerűsítő, fiataloknak szóló, „időutazó” kötete jelent meg.

Deborah McDonald életrajzíró, aki most Jeremy Dronfielddel egyesítette erőit, hogy kutassák és megírják Moura Budberg történetét: orosz kém, Maxim Gorkij író és HG Wells szeretője. Moura mindenkit ismert: a walesi herceget és Mrs. Simpsont, Winston Churchillt, Guy Burgesst, Joseph Sztálint, Alexander Kordát, Charlie Chaplint, Somerset Maughamet és szinte minden más prominens személyt Londonban és Oroszországban a 19. század első felében. Kiadónknál Az arisztokrata kémnő címmel jelent meg, amely nagy sikert aratott.

Forrás: Wikipédia

Daniel Defoe (eredeti neve: Daniel Foe) (1959-61 között - 1731. április 24.) angol író, újságíró. Az angol  felvilágosodás egyik nagy alakja. Az első angol regényíró. Több mint 500 könyvet írt. Legismertebb művei a Robinson Crusoe (1719) és a Moll Flanders (1722).

Kispolgári családban született. Édesapja (James Foe) gyertyaöntő, majd mészárosmester, aki a puritán felekezet szigorúan vallásos szellemében nevelte fiát. Ő azonban 1683-ban kereskedőnek állt, saját vállalkozásba kezdett. 1692-ben csődbe ment. Ennek fő oka az volt, hogy egyike volt azoknak, akik a franciaországi háborúban részt vevő hajók biztosítását vállalták. Ekkor 19 kereskedő ment csődbe. További, komoly anyagi veszteségei voltak 1703-ban, amikor az addig jól működő téglagyára Tilbury közelében Defoe politikai bebörtönzése miatt nem működött megfelelően.

Defoe érdekelt volt a hazai és a külpolitikában. Első politikai pamfletje 1683-ban jelent meg. III. Vilmos angol királytámogatója volt. Ebben az időszakban talán egyik legnagyobb eredménye a Review című kiadvány rendszeres megjelentetése volt. Ezt a szókimondó újságot gyakorlatilag egyedül szerkesztette 1704 és 1713 között. Az újság eleinte hetente, majd 1705-től három hetente jelent meg. Defoe még akkor is megjelentette, amikor politikai ellenfelei 1713-ban börtönbe záratták.

Defoe nem csak politikai, hanem vallási, erkölcsi, viselkedésbeli témákkal is foglalkozott. Tevékenysége kétségkívül jelentős hatással volt Richard Steele és Joseph Addison folyóirataira, a The Tatlerre és a The Spectatorre.

1714-ben (talán betegsége hatására) megírta egyik legnépszerűbb munkáját, a The Family Instructor, ami 1715-ben jelent meg.

Eddigi munkái talán nem biztosítottak volna számára irodalmi halhatatlanságot, de 1719-ben a prózaírás felé fordult, és elkészítette Robinson Crusoe című munkáját, ami részben utazók és olyan száműzöttek visszaemlékezésein alapult, mint Alexander Selkirk. Defoe ezzel olyan hőst és helyzeteket teremtett, amivel sok olvasója azonosulni tudott.

1722-ben, a Moll Flanders, A Journal of the Plague Year és a Colonel Jack című munkáiban Defoe a sorsukkal küzdő férfiakat és nőket ír le, akik különleges körülmények közé kerülnek. Ugyanakkor ők közönséges emberek, akik életéről Defoe egyes szám első személyben beszél, így az olvasó megismeri gondolataikat és motivációikat. Stílusa tárgyilagos és élénk, részletes.

Majdnem 60 éves volt (1720), amikor elkezdett regényeket írni. Eleinte főleg vallási, politikai, vita- és gúnyiratokat adott ki, ő alapította az első angol irodalmi folyóiratot. Legismertebb regénye, amelyet az első angol regényként tartanak számon, a Robinson Crusoe, 1719. április 25-én jelent meg. Ezt követte a Moll Flanders örömei és viszontagságai(1722).

1724-ben publikálta utolsó nagy munkáját, a Roxana című regényt. Hanyatló egészsége ellenére aktívan írt. 1724–26 között három kötetben jelentette meg ábrákkal illusztrált dokumentarista munkáját, a Tour Through the Whole Island of Great Britain-t („túrák Nagy-Britannia területén”). Ez nagy részben saját tapasztalatain alapult, amiket utazásai során szerzett Skócia területén 1707-ben. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Daniel_Defoe)

Középosztálybeli családba született Párizsban; 1944-től filozófiát tanul a Sorbonne-on, tanárai között vannak Georges Canguilhem, Jean Hyppolite, Ferdinand Alquié, és Maurice de Gandillac, nem akadémiai körökből pedig Jean-Paul Sartre gyakorol rá jelentős hatást. 1948-ban tanári diplomát szerez filozófiából, 1957-ig különböző felső fokú középiskolákban (lycées) tanít, majd 1957-től a Sorbonne-on. 1956-ban feleségül veszi Denise Paul Grandjouan-t. 1964-től 1969-ig a lyoni egyetem professzora. Ebben az időszakban ismerkedik meg Michel Foucault-val, aki közeli barátja lesz. 1969-ben – az 1968-as francia diáktüntetések eredményére – alapítják meg Párizsban a Université de Vincennes à Saint-Denis-t, ahol Foucault ajánlására tanítani kezd; itt ismerkedik meg Félix Guattari pszichológussal, aki a későbbiekben szerzőtársa lesz. Szintén közeli barátja Jean-François Lyotard. 1987-es nyugdíjazásáig itt tanít. Erős dohányos volta miatt élete utolsó huszonöt évében tüdőműtétet és gégemetszést is végrehajtottak rajta; ez utóbbi következtében oxigénpalackhoz volt kötve. Élete utolsó éveiben fizikai állapota annyira leromlott, hogy az írás is nehéz munkát jelentett számára. 1995-ben öngyilkosságot követett el. Sírja Saint-Léonard-de-Noblat faluban található. Forrás: Wikipédia

Devecseri Gábor József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus. Az európai ókor klasszikusai munkáinak legnagyobb részét – így az Iliaszt és az Odüsszeiát is – Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó.

Költészete is inkább a magánélet élményeit, hangulatképeit tükrözi. És előtérbe lép az értekező próza. Műhelytanulmányai, útirajzai, sőt önéletrajzi jellegű írásai is sajátosan vegyítik a szakmának is újat jelentő ókortudományt a tudósélet lírájával. Drámát is ír Odüsszeuszról (egyébként már korábban is kísérletezett színpadi művekkel). De a drámában is lírikus marad. A fővonal azonban a műfordítás.

Forrás: Wikipédia