Szerzőink

Gelencsér Gábor filmtörténész, habilitált egyetemi docens. 1961-ben született Budapesten. 1986-ban magyar–történelem szakos tanári, 1990-ben esztétika szakos diplomát szerzett. PhD-dolgozatát 2001-ben védte meg. 2008-ban habilitált. Az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemnek is oktatója. A magyar filmtörténet, a cseh és szlovák újhullám kiváló szakértője, filmelemzést és kritikaírást is tanít. A Pannonhalmi Szemle főszerkesztője.
Hat önálló kötetet írt, kétszáz tanulmánya, kritikája és recenziója jelent meg különböző folyóiratokban. Több filmes tárgyú tanulmánykötetet, kézikönyvet, lexikont, katalógust szerkesztett, illetve lektorált. 2007-ben a szakma Balázs Béla-díjjal ismerte el munkásságát.
Gelencsér Gábor lényegében az egyetlen magyar szerző, aki az utóbbi időben egyenletesen magas színvonalon és rendszerességgel jelentetett meg könyveket a magyar film történetéről (A Titanic zenekara; Forgatott könyvek; Az eredendő máshol), illetve fontos, nyelvújító szerzőiről (Gothár Péter, Jeles András). A Holnap kiadó felkérésére írt legújabb könyve, a Magyar film 1.0 bizonyos szempontból Gelencsér szakértelmének rövid, ám rendkívül sűrű összegzése. Könyveinek jellemzője a tudományos alaposság mellett az olvasmányos ismeretterjesztés.
Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata a Szőts István-díjjal ismeri el Gelencsér Gábor magas színvonalú szakírói és pedagógusi munkásságát.

Forrás: MMA

Vácott született. Egyetemi tanulmányait a
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte történelem szakos középiskolai tanárként 1955-ben. Tanított
a Bajai III. Béla Állami Általános Gimnáziumban (1955-1965), a
budai Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban
(1965-1988). Utóbbi intézményben 1966 és 1980 között a
Középiskolai Fiúkollégiumot vezetett. 1988-tól 1992-ig az OIIK
főmunkatársa volt. Ebben az évben, 60 évesen
nyugdíjaztak. 1996-ig óraadóként dolgozott az Arany János
Iskolában.

Gerle János építész, építészettörténész, szakíró, a magyar szecesszió kutatója, az Országépítő folyóirat főszerkesztője. 1947-ben született Budapesten, édesapja Gerle György építész volt. A Műegyetem építész karát 1974-ben fejezte be, majd két évre a MÉSZ Mesteriskola hallgatója lett, közben pedig különféle tervezőirodákban dolgozott, ahol közben áruházat, üzleteket, lakóházakat tervezett. Érdeklődése közben egyre inkább a történeti építészet felé fordult. 

1980-tól már mint "szabadúszó" dolgozott; a Fővárosi Levéltár részére Ybl Miklós hagyatékát rendezte, közben rendszeresen publikált a historizáló és a szecessziós építészetről, jó kapcsolatot épített ki a még praktizáló építészként megismert Makovecz Imrével és körével is.

Felesége Gerle Éva blogger.
2012. december 4-én hunyt el, 65 éves korában. A kortárs magyar építészet és az építészettörténeti kutatás központi alakja volt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gerle_J%C3%A1nos)

Művelődéstörténész. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte. A PTE FEEK Andragógia-művelődésszervező szakon alapdiplomát, (BA) majd A PTE Kultúratudományi Kar, kulturális örökség tanulmányok szakon szerzett mesterdiplomát, kulturális diplomácia és örökségmenedzsment specializációval. (MA/MSc)

Kiemelt kutatási területe Csontváry Kosztka Tivadar és Gerlóczy Gedeon szellemi kulturális örökségének, valamint kettőjük viszonyrendszerének elemzése, vizsgálata művelődéstörténeti nézőpontból.

A fenti tárgyban, Gerlóczy Gedeon. A képmentő építész című munkáját, 2019-ben jelentette meg a Holnap Könyvkiadó. 2022-ben, könyve alapján a Szabad Tér-Korona Film produkciós iroda megbízásából dokumentumfilmet forgatott Novák Emil operatőr-rendező, Örököse a Nemzet címmel.

Gerő László építésztörténész, a hazai műemlékvédelem egyik kiemelkedő szakértője.

1909. május 24-én született Szombathelyen. Apja Gerő László földmérő mérnök, térképész volt. A középiskola befejezése után Budapesten, a József Műegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1932-ben szerzett építészmérnöki diplomát, majd 1941-ben műszaki doktori oklevelet.

1935–1938 között kisebb megszakításokkal a római Magyar Akadémián tanult ösztöndíjjal, ahol tanulmányozta Róma városépítészetét és a Santo Stefano (Szent István) Rotondo templom építészetét. Az 1939–1949 közötti években – Rómából hazatérve – a Fővárosi Tanács Magasépítési Osztályán dolgozott mérnökként.

Az 1940-es években kidolgozta a budai várnegyed rendezési tervét. 1941-ben első nagyszabású munkája az óbudai amfiteátrum helyreállítása és városképbe helyezése volt. A második világháború utáni években többek között a Belvárosi plébániatemplom, a Budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállításával foglalkozott, majd megtervezte és irányította a Budai várnegyed helyreállítását. Dolgozott a sárospataki Vörös-torony, a Szigligeti vár, a révfülöpi templom, a Nagyvázsonyi vár, a sopronbánfalvai Mária-Magdolna templom, a badacsonyi, Szegedy Róza-ház helyreállításán.

1957-től az Országos Műemléki Felügyelőség Építési Osztályát vezette. 1960-as években elvégezte a műemléki jelentőségű területek és műemléki környezetek kijelölését és szorgalmazta védetté nyilvánításukat.

Gerő László a Műegyetemen is tanított „Műemlékvédelmet”. Munkája során kezei alól több tehetséges fiatal szakember került ki, akik tanítványaként a magyar műemlékvédelem és helyreállítás elismert szakemberei lettek.

1980-ban Lékai László bíboros esztergomi érsek megbízásából a római Szent Péter-székesegyházban megtervezte és felépítette a „Magyarok kápolnáját”.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ger%C5%91_L%C3%A1szl%C3%B3_%28%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9sz%29)