Szerzőink
Hans Sebalda szociológia professzora volt az Arizonai Állami Egyetemen. Sebald az ifjúságszociológiából és a szociálpszichológiából tartott kurzusokat, de talán a boszorkánysággal kapcsolatos munkáiról volt a legismertebb. A németországi Selbben született, de 1954-ben az Egyesült Államokba érkezett, hogy az Indiana államban lévő Manchester Egyetemre járjon, ahonnan 1958-ban cum laude bachelor diplomát szerzett. 1959-ben szerzett mesterfokozatot, 1963-ban pedig doktori fokozatot Ohióban. Állami Egyetemen , és az Arizonai Állami Egyetemen tanított 1963-tól 1992-ig. 1968-ban lett honosított amerikai állampolgár.
Sebald gyakran töltött nyarakat a boszorkányság kutatásával a bajor Svájcban , ahol egy nagymama gyakorló boszorkány volt. Ennek a kutatásnak az eredményeként jelent meg 1978-ban könyve, a Witchcraft: The Heritage of a Heresy .





Simonffy András [eredeti név: Simonffy-Tóth András] kétszeres József Attila-díjas (1974, 1982) magyar író.
Az ELTE magyar-olasz szakát végezte el. 1964-1968 között az Egyetemi Lapok és az Esti Hírlap munkatársa, majd szabadfoglalkozású író. 1973-1976 között az Új Írás rovatvezetője volt. 1973-1974 között a Mozgó Világ folyóirat főszerkesztője volt. 1989-ig ismét szabadfoglalkozású volt, majd az Életünk főmunkatársa lett. 1992-től a Hitel folyóirat főszerkesztője volt.
Első kötete az 1960-as évek végén kibontakozó nemzedék "közérzet-irodalmának" nyitánya volt. A lázadás gesztusát következő kötetében a rezignáció váltja fel. Legsikeresebb műve a Kompország katonái
(1981) című történelmi kollázsregénye. Olaszból fordított.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Simonffy_Andr%C3%A1s)

Magyar színház- és irodalomtörténész, tanár, Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának vezetője, a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara Irodalom- és Kultúratudományi Intézete Színháztudományi Intézeti Tanszékének egyetemi docense, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalomtudományi Doktori Iskolájának témavezető oktatója.
Kutató-, oktató és színházi munkával 1990 óta foglalkozik. Mesterfokú bölcsészeti tanulmányait Budapesten, az ELTÉ-n 1989-ben és 1990-ben fejezte be, PhD fokozatát a Szegedi Tudományegyetemen 2005-ben szerezte meg. Több idegen nyelvet használ felső, illetve középfokon (finn, orosz, angol, német, észt, svéd). Főbb kutatási területei a 19-20. század színháztörténete, a közép- és észak-európai színháztörténetek, a magyar mellett a finn, az észt, az orosz színjátszás történeti, összehasonlító és kortárs megközelítésben egyaránt, a gyermek- és ifjúsági színház, a zenés színház, a mozgás- és fizikai színház, a bábjátszás, a nemzeti színház intézménytípusának története, a színjátszás intézményi struktúrája, a színházi szociológia, a dramaturgia gyakorlata és elmélete, a drámatörténet és a kortárs drámairodalom, a műfordítás gyakorlata és tudománya, a drámapedagógia mint módszer… A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztálya Színház- és Filmtudományi Állandó Bizottságának, valamint Tánctudományi Munkabizottságának tagja, számos hazai, külföldi és nemzetközi tudományos szervezet tagja, a Színpad című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Studia Theatralica könyvsorozat szerkesztője. Rendszeresen publikál tudományos és ismeretterjesztő tanulmányokat, tart előadásokat hazai és külföldi konferenciákon, vezet kurzusokat magyar és külföldi egyetemeken. Színházi, műfordítói tevékenységet folytat
Forrás: erelyimuveszet.ro

Sisa József a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének igazgatója, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára.
1970-ben érettségizett a budapesti Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait 1971-76-ban végezte a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, művészettörténet–angol szakon. 1976-tól 1984-ig kutatóként a Fővárosi Ingatlankezelő és Műszaki Vállalat (FIMÜV) Műemléki Osztályán dolgozott; műemléképületek tudományos feldolgozásával foglalkozott. 1984-től a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportban, illetve annak jogutódjaiban dolgozik. Itt 2000-2011 között az Újkori Művészet Osztályt vezette, 2012-ben lett az intézmény mb. igazgatója, 2013-ban igazgatója. 2011-től a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának oktatója. 1980-ban szerezte meg az egyetemi doktori, 1992-ben a kandidátusi fokozatot, 2006-ban az MTA doktora címet. 2011-ben lett habilitált doktor, 2012-ben egyetemi tanár. 1990-től az MTA Művészettörténeti (Tudományos) Bizottságának tagja. 2010-től a CIHA (Comité International d’Histoire de l’Art), 2012-től az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának tagja.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sisa_J%C3%B3zsef)

Sólyom-Nagy Sándor Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (bariton).
A Zeneművészeti Főiskola ének-opera szakán végzett 1966-ba Maleczky Oszkár és Kutrucz Éva tanítványaként. 1966-tól a Magyar Állami Operaház magánénekese. 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1980-2001 között rendszeresen részt vett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. 1991 óta a művészeti tanács elnöke és az igazgató állandó helyettese. 1994 óta a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöke. 2007 óta az Operaház örökös tagja.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B3lyom-Nagy_S%C3%A1ndor)
