Szerzőink

Deborah McDonald életrajzíró, aki most Jeremy Dronfielddel egyesítette erőit, hogy kutassák és megírják Moura Budberg történetét: orosz kém, Maxim Gorkij író és HG Wells szeretője. Moura mindenkit ismert: a walesi herceget és Mrs. Simpsont, Winston Churchillt, Guy Burgesst, Joseph Sztálint, Alexander Kordát, Charlie Chaplint, Somerset Maughamet és szinte minden más prominens személyt Londonban és Oroszországban a 19. század első felében. Kiadónknál Az arisztokrata kémnő címmel jelent meg, amely nagy sikert aratott.

Forrás: Wikipédia

Daniel Defoe (eredeti neve: Daniel Foe) (1959-61 között - 1731. április 24.) angol író, újságíró. Az angol  felvilágosodás egyik nagy alakja. Az első angol regényíró. Több mint 500 könyvet írt. Legismertebb művei a Robinson Crusoe (1719) és a Moll Flanders (1722).

Kispolgári családban született. Édesapja (James Foe) gyertyaöntő, majd mészárosmester, aki a puritán felekezet szigorúan vallásos szellemében nevelte fiát. Ő azonban 1683-ban kereskedőnek állt, saját vállalkozásba kezdett. 1692-ben csődbe ment. Ennek fő oka az volt, hogy egyike volt azoknak, akik a franciaországi háborúban részt vevő hajók biztosítását vállalták. Ekkor 19 kereskedő ment csődbe. További, komoly anyagi veszteségei voltak 1703-ban, amikor az addig jól működő téglagyára Tilbury közelében Defoe politikai bebörtönzése miatt nem működött megfelelően.

Defoe érdekelt volt a hazai és a külpolitikában. Első politikai pamfletje 1683-ban jelent meg. III. Vilmos angol királytámogatója volt. Ebben az időszakban talán egyik legnagyobb eredménye a Review című kiadvány rendszeres megjelentetése volt. Ezt a szókimondó újságot gyakorlatilag egyedül szerkesztette 1704 és 1713 között. Az újság eleinte hetente, majd 1705-től három hetente jelent meg. Defoe még akkor is megjelentette, amikor politikai ellenfelei 1713-ban börtönbe záratták.

Defoe nem csak politikai, hanem vallási, erkölcsi, viselkedésbeli témákkal is foglalkozott. Tevékenysége kétségkívül jelentős hatással volt Richard Steele és Joseph Addison folyóirataira, a The Tatlerre és a The Spectatorre.

1714-ben (talán betegsége hatására) megírta egyik legnépszerűbb munkáját, a The Family Instructor, ami 1715-ben jelent meg.

Eddigi munkái talán nem biztosítottak volna számára irodalmi halhatatlanságot, de 1719-ben a prózaírás felé fordult, és elkészítette Robinson Crusoe című munkáját, ami részben utazók és olyan száműzöttek visszaemlékezésein alapult, mint Alexander Selkirk. Defoe ezzel olyan hőst és helyzeteket teremtett, amivel sok olvasója azonosulni tudott.

1722-ben, a Moll Flanders, A Journal of the Plague Year és a Colonel Jack című munkáiban Defoe a sorsukkal küzdő férfiakat és nőket ír le, akik különleges körülmények közé kerülnek. Ugyanakkor ők közönséges emberek, akik életéről Defoe egyes szám első személyben beszél, így az olvasó megismeri gondolataikat és motivációikat. Stílusa tárgyilagos és élénk, részletes.

Majdnem 60 éves volt (1720), amikor elkezdett regényeket írni. Eleinte főleg vallási, politikai, vita- és gúnyiratokat adott ki, ő alapította az első angol irodalmi folyóiratot. Legismertebb regénye, amelyet az első angol regényként tartanak számon, a Robinson Crusoe, 1719. április 25-én jelent meg. Ezt követte a Moll Flanders örömei és viszontagságai(1722).

1724-ben publikálta utolsó nagy munkáját, a Roxana című regényt. Hanyatló egészsége ellenére aktívan írt. 1724–26 között három kötetben jelentette meg ábrákkal illusztrált dokumentarista munkáját, a Tour Through the Whole Island of Great Britain-t („túrák Nagy-Britannia területén”). Ez nagy részben saját tapasztalatain alapult, amiket utazásai során szerzett Skócia területén 1707-ben. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Daniel_Defoe)

Középosztálybeli családba született Párizsban; 1944-től filozófiát tanul a Sorbonne-on, tanárai között vannak Georges Canguilhem, Jean Hyppolite, Ferdinand Alquié, és Maurice de Gandillac, nem akadémiai körökből pedig Jean-Paul Sartre gyakorol rá jelentős hatást. 1948-ban tanári diplomát szerez filozófiából, 1957-ig különböző felső fokú középiskolákban (lycées) tanít, majd 1957-től a Sorbonne-on. 1956-ban feleségül veszi Denise Paul Grandjouan-t. 1964-től 1969-ig a lyoni egyetem professzora. Ebben az időszakban ismerkedik meg Michel Foucault-val, aki közeli barátja lesz. 1969-ben – az 1968-as francia diáktüntetések eredményére – alapítják meg Párizsban a Université de Vincennes à Saint-Denis-t, ahol Foucault ajánlására tanítani kezd; itt ismerkedik meg Félix Guattari pszichológussal, aki a későbbiekben szerzőtársa lesz. Szintén közeli barátja Jean-François Lyotard. 1987-es nyugdíjazásáig itt tanít. Erős dohányos volta miatt élete utolsó huszonöt évében tüdőműtétet és gégemetszést is végrehajtottak rajta; ez utóbbi következtében oxigénpalackhoz volt kötve. Élete utolsó éveiben fizikai állapota annyira leromlott, hogy az írás is nehéz munkát jelentett számára. 1995-ben öngyilkosságot követett el. Sírja Saint-Léonard-de-Noblat faluban található. Forrás: Wikipédia

Devecseri Gábor József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus. Az európai ókor klasszikusai munkáinak legnagyobb részét – így az Iliaszt és az Odüsszeiát is – Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó.

Költészete is inkább a magánélet élményeit, hangulatképeit tükrözi. És előtérbe lép az értekező próza. Műhelytanulmányai, útirajzai, sőt önéletrajzi jellegű írásai is sajátosan vegyítik a szakmának is újat jelentő ókortudományt a tudósélet lírájával. Drámát is ír Odüsszeuszról (egyébként már korábban is kísérletezett színpadi művekkel). De a drámában is lírikus marad. A fővonal azonban a műfordítás.

Forrás: Wikipédia

Charles John Huffam Dickens (/ˈtʃɑrlz ˈdɪkɪnz/, angol író. Egyesek szerint a viktoriánus kor legnagyobb írója és az angol nyelv legkiválóbb művelője. Írásainak népszerűségét mutatja, hogy napjainkig minden műve folyamatosan kapható anyanyelvén.

Dickens Hampshire-ben született, ötévesen költözött Kentbe, tízévesen Londonba a családjával. A korai évei szépen, jómódban teltek; sokat olvasott, különösen a pikareszk regényeket szerette. Azonban amikor tizenkét éves lett, apja, a tengerészeti pénztár kistisztviselője, eladósodott és börtönbe került. Dickens egy fénymázműhelyben kezdett dolgozni. Gyermekkori élményei, a látott nyomor visszatérő elemeivé váltak regényeinek. Heti hat shillingből tartotta el magát és támogatta családját.

Pár évvel később a család anyagi helyzete egy örökségnek köszönhetően ismét jobbra fordult, elhagyhatták az adósok börtönét, de Dickens anyja nem vette őt egyből ki a műhelyből, amit a fiú soha nem bocsátott meg neki. Ügyvédbojtárkodás és egy gyorsírói állás után újságíró lett, parlamenti vitákról tudósított, és járta az országot a választási kampányok időszakában. Huszonnégy éves korában jelent meg első regénye, a Pickwick Klub, amellyel azonnal nevet szerzett magának.

1836. április 2-án feleségül vette Catherine Thompson Hogarth-ot, aki tizenöt év alatt tíz gyereket szült neki. 1842-ben együtt Amerikába utaztak; az utat az Amerikai jegyzetek című leírás örökíti meg. Dickens három újság számára írt, az egyiknél szerkesztőként is dolgozott 1839-ig.

1856-ra annyi pénzt gyűjtött össze, hogy megvehette a Gad's Hill Place nevű villát Kentben, melyről gyerekkora óta álmodozott.

1858-ban Dickens és felesége szétköltöztek. A válás akkoriban skandalumszámba ment volna, és Dickens haláláig gondoskodott a feleségéről. A szakítás hátterében többek között alighanem Ellen Ternan színésznő állt, aki feltételezhetően Dickens szeretője volt.

1865. június 9-én Dickens a Staplehurst-vonatszerencsétlenség túlélői között volt. Egy pályafelújítás miatt a vonat kisiklott egy hídon, és a vagonok a patakba potyogtak. Dickens első osztályon utazott a szerelvény elején: az ő vagonja nem zuhant a mélybe. Sértetlenül megúszta az incidenst, de a lelkében mély nyomott hagyott az eset. Ezt követően már csak egy regényt fejezett be, a Közös barátunkat. Idejét főleg nyilvános felolvasásai töltötték ki.

A szerencsétlenség ötéves évfordulóján hunyt el otthonában. Kívánsága ellenére (miszerint a rochesteri katedrálisban temessék el) a Westminsteri apátságban helyezték örök nyugalomra.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_Dickens)

Dietrich Fischer-Dieskau német operaénekes (lírai bariton) karmester. A háború utáni időszak egyik leghíresebb dalénekese, „a 20. század egyik legkiemelkedőbb énekhangja”^.

A franciák „Le miracle Fischer-Dieskau” névvel illették, Elisabeth Schwarzkopf szerint „egy született isten, tökéletes hanggal.” Rendkívül nagyra értékelték előadói intuícióját, valamint gyönyörű hangja fölötti tökéletes uralmát. Fischer-Dieskau számos kiemelkedő operaszerepet is eljátszott, felvételeket is szívesen készítettek vele a kiadók, minden idők legtöbbet rögzített operaénekese. Harminc éven át mind az opera, mind a klasszikus koncertek világában domináns szerepe volt.

Lenyűgöző, századokat átívelő repertoárt rögzített, Alan Blyth zenetudós megjegyzése szerint: „Nincs még egy olyan énekes korunkban, de bizonyára máskor sem, aki Dietrich Fischer-Dieskau széleskörű, változatos repertoárjának, elért eredményeinek akár a közelébe is jöhetne. Legyenek azok operák, dalok vagy oratóriumok, németül, olaszul vagy angolul: mind természetes volt számára. Mégis, minden egyes előadását a precizitás, az egyediség jellemezte.” Az említett nyelveken kívül franciául, oroszul, héberül és magyarul is készített felvételeket.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Dietrich_Fischer-Dieskau)

Magyar író, költő.

1929-ben Szombathelyen kereskedelmi érettségit tett, majd Salgótarjánban édesapja kereskedésének a könyvelését végezte. Két évig (1929 és 1931 között) vendéghallgató volt a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom szakán. 1935-ben ment férjhez, házassága alatt négy gyermeke született. 1942-től Kolozsvárott élt.

A 2. világháború után a családjával Budapestre költözött. 1954 és 1955 között a Hungarotex óvodájában óvónőként dolgozott. Első könyve a Jelmezbál az óvodábana Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg, 1957-től szabadfoglalkozású író lett. Éveken keresztül a Magyar Rádió munkatársa is volt, óvodások számára készített műsorok szerzőjeként.

Az 1960-as évektől kezdve számos gyermekkönyve jelent meg a Minerva Kiadónál (Arany ABC, Állatos ABC, A mókus és a szarka, Makkos, Csóri, Hosszúláb,Zsóka óvodája, Zsóka új óvodában, Madaras karácsonyfa).

Az 1970-es évektől a Móra Ferenc Könyvkiadó több nagy sikerű könyvét jelentette meg (Táltosmackó, Csálé Kati, Cserebere Csóri).

Rengeteg versét megzenésítették. Könyveit több nyelvre lefordították, többek között német, angol, francia, finn nyelvekre, ezek a kötetek a Corvina Könyvkiadógondozásában jelentek meg több kiadásban is.

A Magyar Rádiónak gyermekszínjátékokat és gyermekoperákat írt (A kiskakas gyémánt fél krajcárja, Az aranyszőrű bárány).

2000 után a könyvei új kiadásban kiadónk gondozásában jelentek meg (Arany ABC, Állatos ABC, Táltosmackó, Cinkeház).

Forrás: Wikipédia