Szerzőink

Gárdonyi Géza (eredetileg Ziegler Géza) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.

A pályafutását 1881-ben népiskolai tanítóként kezdő, majd 1885 után újságíróként folytató Gárdonyi 1897 után vidéki visszavonultságban alkotott („az egri remete”), szépírói munkásságának szentelve életét. Pályáját folyamatos útkeresés, tematikai és formai kalandozás jellemezte, prózaírói életműve ennek fényében három korszakra osztható. Az 1890-es években írt népies hangvételű novellái és elbeszélései hozták meg számára a kortársak elismerését (Az én falum, 1898), de az utókor elsősorban a századfordulót követő évtizedben keletkezett történelmi regényei révén ismeri (Egri csillagok, 1901; A láthatatlan ember, 1902; Isten rabjai, 1908), illetve a magyar lélektani regény korai darabjainak szerzőjét tiszteli személyében (Szunyoghy miatyánkja, 1913; Ida regénye, 1920). Bár költői és drámaírói munkássága kevésbé bizonyult maradandónak, szintén jelentős. Az 1900-as években a szórakoztató célú népszínművek kliséin túllépve lélekábrázoló jellegű népies történeteket dramatizált színpadra (A bor, 1901).

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1rdonyi_G%C3%A9za)

Géczi János (Monostorpályi, 1954. május 4. –) József Attila-díjas író és képzőművész. Egyetemi oktató (élettudománytörténet, művelődéstörténet, neveléstörténet, szimbólumtörténet).

1954-ben született Monostorpályiban. Az általános iskola elvégzése után a debreceni Tóth Árpád Gimnázium biológia-kémia tagozatára járt, ahol 1972-ben szerzett érettségit.

1972-ben sikeres felvételt nyert a József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) kutató biológus szakára, de tanulmányai megkezdése előtt még teljesítenie kellett egy év sorkatonai szolgálatot. Harmadéves korától az Antropológia Tanszéken tevékenykedett Farkas Gyula vezetése mellett. 1978-ban szerzett biológia-szakos diplomát.

1979-1988 között az Országos Oktatástechnikai Központban (Veszprém) volt a biológus tantárgyi szerkesztője. 1988-1999 között az Oktatáskutató Intézet könyvkiadóját vezette. 1990-től az Iskolakultúra szerkesztője. Közben 1991-1996 között az Országos Közoktatási Intézet munkatársa. 1993-2000 között a Vár utca 17 szerkesztője. 1995-től a pécsi Janus Pannonius (utóbb: Pécsi Tudományegyetem) teljes majd félállású oktatója, habilitált docens, majd 2003-tól a veszprémi Pannon Egyetem munkatársa, az MFTK Antropológiai és Etika tanszék vezetője.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9czi_J%C3%A1nos)

Gelencsér Gábor filmtörténész, habilitált egyetemi docens. 1961-ben született Budapesten. 1986-ban magyar–történelem szakos tanári, 1990-ben esztétika szakos diplomát szerzett. PhD-dolgozatát 2001-ben védte meg. 2008-ban habilitált. Az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemnek is oktatója. A magyar filmtörténet, a cseh és szlovák újhullám kiváló szakértője, filmelemzést és kritikaírást is tanít. A Pannonhalmi Szemle főszerkesztője.
Hat önálló kötetet írt, kétszáz tanulmánya, kritikája és recenziója jelent meg különböző folyóiratokban. Több filmes tárgyú tanulmánykötetet, kézikönyvet, lexikont, katalógust szerkesztett, illetve lektorált. 2007-ben a szakma Balázs Béla-díjjal ismerte el munkásságát.
Gelencsér Gábor lényegében az egyetlen magyar szerző, aki az utóbbi időben egyenletesen magas színvonalon és rendszerességgel jelentetett meg könyveket a magyar film történetéről (A Titanic zenekara; Forgatott könyvek; Az eredendő máshol), illetve fontos, nyelvújító szerzőiről (Gothár Péter, Jeles András). A Holnap kiadó felkérésére írt legújabb könyve, a Magyar film 1.0 bizonyos szempontból Gelencsér szakértelmének rövid, ám rendkívül sűrű összegzése. Könyveinek jellemzője a tudományos alaposság mellett az olvasmányos ismeretterjesztés.
Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata a Szőts István-díjjal ismeri el Gelencsér Gábor magas színvonalú szakírói és pedagógusi munkásságát.

Forrás: MMA

Vácott született. Egyetemi tanulmányait a
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte történelem szakos középiskolai tanárként 1955-ben. Tanított
a Bajai III. Béla Állami Általános Gimnáziumban (1955-1965), a
budai Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban
(1965-1988). Utóbbi intézményben 1966 és 1980 között a
Középiskolai Fiúkollégiumot vezetett. 1988-tól 1992-ig az OIIK
főmunkatársa volt. Ebben az évben, 60 évesen
nyugdíjaztak. 1996-ig óraadóként dolgozott az Arany János
Iskolában.

Gerle János építész, építészettörténész, szakíró, a magyar szecesszió kutatója, az Országépítő folyóirat főszerkesztője. 1947-ben született Budapesten, édesapja Gerle György építész volt. A Műegyetem építész karát 1974-ben fejezte be, majd két évre a MÉSZ Mesteriskola hallgatója lett, közben pedig különféle tervezőirodákban dolgozott, ahol közben áruházat, üzleteket, lakóházakat tervezett. Érdeklődése közben egyre inkább a történeti építészet felé fordult. 

1980-tól már mint "szabadúszó" dolgozott; a Fővárosi Levéltár részére Ybl Miklós hagyatékát rendezte, közben rendszeresen publikált a historizáló és a szecessziós építészetről, jó kapcsolatot épített ki a még praktizáló építészként megismert Makovecz Imrével és körével is.

Felesége Gerle Éva blogger.
2012. december 4-én hunyt el, 65 éves korában. A kortárs magyar építészet és az építészettörténeti kutatás központi alakja volt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gerle_J%C3%A1nos)