Szerzőink

Thomas Mann német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikájában a 19. századhoz kapcsolódik, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz. Prózájára az ironikus hozzáállás és kétértelműség jellemző, az allegóriákat és mitológiai motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel. A mellékmondatokkal és betoldásokkal bonyolított elbeszélésmódja ritmusos és kiegyensúlyozott, a beszédstílust a mindenkori tematikához igazította. Az egyes szavak tudatos, kiszámított kiválasztása által a jelentéstartalmat gazdagította. Az 1900-ban írt, 1901-ben kiadott első regényéért (A Buddenbrook ház) 1929-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Mann_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

Bátyja, Heinrich, és a hat gyermeke közül három (Erika, Klaus és Golo) szintén jelentős írók voltak.

Angol író, szerkesztő. Gyermek- és ifjúsági könyveket ír, számos témát dolgoz fel, a bibliai tárgyú történetektől kezdve a misztikus tárgyú regényekig. Kiadónknál a Nők a Bibliában című kötete jelent meg, amely gazdagon illusztált, így a kis olasvók kedvencévé válhat, miközben játékosan kalauzol el az Ó- és Újszövetség csodálatos világában.

Forrás: Wikipedia

Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének habilitált egyetemi docense, a XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője.

Szülei: Margócsy József (1919–2013) irodalomtörténész és Oberlander Erzsébet voltak. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban végezte, majd egy év katonáskodás után, 1968-tól az ELTE BTK magyar–orosz szakán kezdte az egyetemet. Fél évig a Lomonoszov Egyetem ösztöndíjasa volt. 1975-ben doktorált, azóta jelenlegi munkahelyén oktat. A hetvenes évek végén és 1983-ban a ún. régi Mozgó Világ (1977–1983) szerkesztője volt a lap ellehetetlenítéséig. Szépirodalmi kritikái már akkor feltűnést keltettek, mára pedig Margócsy a kortárs magyar irodalom egyik meghatározó kritikusegyéniségévé vált. Közérthetőségre törekvő bírálatai nemcsak megbízható ízlésről, jó ítélőképességről tanúskodnak: veretes nyelvezetükkel és utánozhatatlan humorukkal is kitűnnek.

Kétszer egy évig a bécsi egyetem Finnugor Intézetének vendégtanára volt, de Szegeden és az Eötvös Collégiumban is tartott kurzusokat, valamint egy sor előadást tartott a kolozsvári, a bukaresti, a zágrábi, az újvidéki, a pozsonyi, a római, a nápolyi és a göttingeni egyetemeken. Számos diák számára meghatározó élményt jelentő egyetemi oktatói munkája mellett azonban az elitértelmiség utánpótlásnevelésének ügye is foglalkoztatja: a kilencvenes évek első felében a Láthatatlan Kollégiumban esszéírást tanított, jelenleg az Erasmus Kollégium tanulmányi igazgatója.

1989-től alapító szerkesztője a 2000 című kulturális folyóiratnak, 1991–2002 között a Budapesti Könyvszemle (BUKSZ) irodalomtörténeti rovatát vezette. Az 1990-es évek elején a Cserépfalvi Kiadó Poétika című verseskönyvsorozatát szerkesztette; majd az Unikornis Kiadó költészeti sorozatának, A magyar költészet kincsestárának volt főszerkesztője a sorozat befejezéséig.

A József Attila Kör tiszteletbeli és a Szépírók Társaságának tagja.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Marg%C3%B3csy_Istv%C3%A1n)