Szerzőink

A Tell Vilmos című kötet, az Opera mesék (Mesék az operából) sorozatban jelent meg tavasszal. A sorozat ismert, népszerű operák cselekményét dolgozza fel a gyerekek számára. A gyönyörűen illusztrált kötetekhez egy-egy – az eredeti zenemű részleteit tartalmazó – CD-melléklet is tartozik. Princzinger Anna kiskorától ír történeteket, meséket, verseket, novellákat, regényeket, a Tell Vilmos az első kiadott munkája. Magyar–történelem szakos tanárnak készül, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre jár. Kiadói ismeretség révén kérték fel az opera meseváltozatának megírására. Anna Giacomo Rossini operájának szövegkönyve nyomán tette olvasmányossá, a gyermekek számára is érthető mesévé a történetet, amely arról szól, hogy a svájci nép hogyan vívta ki önállóságát Tell Vilmos segítségével. Az eredeti művön néhány helyen változtatott is, Matild és Arnold szerelmi történetének érzelmi oldalát például erőteljesebben kidomborította. A könyvet a történelmi szál és az érzelmi vonal miatt nyolcéves kortól ajánlja. Princzinger Anna a szünidőben sem tétlenkedik, novelláskötetén és egy regényen is dolgozik, amelynek témája, mint a Tell Vilmos történetének is, a szabadságkeresés lesz.

Prokopp Mária magyar művészettörténész, egyetemi tanár.

Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait Esztergomban végezte, 1957-ben érettségizett. 1957–1962 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar művészettörténet-történelem szakán végezte tanulmányait. 1962-ben diplomát szerzett. Szakdolgozatát az esztergomi Várkápolna XIV. századi falképeiről írta.

1962–1968 között az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban és Vármúzeumban dolgozott. 1969–1976 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művészettörténeti tanszék tudományos munkatársa, 1977–1993 között tudományos főmunkatársa, 1993–2001 között egyetemi docense, majd 2001-től egyetemi tanára.

1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán doktorátust szerzett summa cum laude minősítéssel. Disszertációját a gömöri XIV. századi falképekről írta. 1976-tól a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusa. Disszertációjának témája az itáliai trecento festészet hatása Közép-Európa falfestészetére, különös tekintettel Magyarországra. 1995-ben habilitált az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Disszertációját Sassettáról írta. 1978-ban Pasteiner Gyula emlékérmet (Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat), 1990-ben Ipolyi Arnold emlékérmet (Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat) és 2007-ben Szervatiusz Jenő-díjat, illetve Kiváló Erasmus Koordinátor kitüntetést (Oktatási és Kulturális Miniszter) kapott. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottságának tagja több ciklusban, és jelenleg is. 2000–2004 között a Magyar Tudományos Akadámia Köztestületi tagja. 1976-tól a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Értesítő szerkesztő bizottsági tagja. A Péter András-Alapítvány és a Szent István-díj Alapítvány elnöke.

1970-től rendszeresen ment külföldi tanulmányutakra. Számos alkalommal járt Olaszországban MÖB-ösztöndíjjal, illetve Mellon-ösztöndíjjal a Harvard egyetem firenzei Reneszánsz Kutató Központjában, a Villa I Tattiban. 1973-ban MÖB-ösztöndíjjal Franciaországban járt. Hallgatói tanulmányutakat vezetett Csehországba, Lengyelországba és Szlovákiába.

Előadást tartott számos nemzetközi konferencián: 1969: Budapest, CIHA-kongresszus; 1978: Köln, Parler-konferencia; 1977: Poznan, Közép-Európai gótikus falfestészet; 1983: Halle, Közép-európai falfestészet; 1986: Nedec/Niedzica, Közép-európai művészet; 1994: Udine, Középkori falkép-restaurálás; 1996: Róma – Nápoly, Nemzetközi Hungarológia Kongresszus; 2003: Milánó, Lombard-magyar művészeti kapcsolatok a középkorban; 2007: Firenze, Villa I Tatti, a Harvard Egyetem Reneszánsz Kutatóintézetében rendezett „Reneszánsz művészet Magyarországon” konferencián „Vitéz János esztergomi érsek (1465–1472) Studiolójának freskói” címmel; 2008: az Eötvös Loránd Tudományegyetem által rendezett nemzetközi konferencia A Reneszánsz Mátyás korában.

Oktatói és kutatói tevékenységének területe a XIII–XV. századi itáliai, magyar és közép-európai képzőművészet.

Főbb tudományos eredményei: az esztergomi vár XIV–XV. századi falképeinek datálása és stílus-körének meghatározása; Vitéz János érsek esztergomi Studiolója falképeinek programja és attribuciója; a közép-európai gótikus falképek itáliai kapcsolatainak meghatározása; Gömör, Szepesség és Somorja gótikus falképek; az újonnan feltárt hazai gótikus falképek feldolgozása: Keszthely, Siklós, Maconka, Tornaszentandrás; az esztergomi Keresztény Múzeum trecento képeinek új meghatározása, katalógusuk elkészítése; Sassetta Posztó-céh-oltárának új rekonstrukciója, tudományos feldolgozása; az Árpád-házi szentek európai kultuszának és képzőművészeti emlékeinek tudományos bemutatása; a nápolyi Santa Maria Donna Regina templom falképeinek művészettörténeti feldolgozása.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Prokopp_M%C3%A1ria)

Puzsér Róbert (Budapest, 1974. október 24. –) magyar kritikus, publicista; televíziós, rádiós és rendezvény műsorvezető; televíziós, rádiós és online műsorszerkesztő; független újságíró, könyvíró, YouTuber, humorista, volt riporter, blogger; magyar–történelem szakos középiskolai tanár és drámapedagógus. A 2019-es magyarországi önkormányzati választáson, az Állampolgárok a Centrumban Egyesület támogatásával Budapest független főpolgármester-jelöltje volt, melynek a Sétáló Budapest várospolitikai program legfőbb koncepciója, a koncepció megalkotója. Magyarország legismertebb és legszabadabb szájú megmondóembere. Nyíltan vállal szerepet közéletben és kultúrában egyaránt.

*Forrás: Wikipédia

Radnai Gyula fizikus, tanár, egyetemi docens, a KöMaL fizika szerkesztőbizottságának elnöke (1989–).

Munkásságának legismertebb részei a középiskolai fizikatanításban használt könyvei (Dér–Radnai–Soós) és magyar fizikatörténeti írásai.

Tisztviselő családból származik. Elvált, két gyermeke van. 1957-ben érettségizett a Fürst Sándor Gimnáziumban. 1962-ben végzett az ELTE matematika-fizika szakán. 1990-ben nyerte el az ELTE fizika tudomány doktora és az MTA fizika tudomány kandidátusa címeit.

1962 és 1970 között az ELTE TTK Kísérleti Fizika Tanszékén, 1970 és 2006 között pedig az Általános Fizika tanszékén tanított. 2006 óta az ELTE Anyagfizikai Tanszékén tanít.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Radnai_Gyula)

Rejtő Jenő magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója. Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt (ezeket nem publikálta), majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte.  Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Salamon Bélához is.