Szerzőink
Diploma, 1968 Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Int., népműv/ktár szak.
1972 óta Budapesten: állami nyelvvizsgák: francia, német, angol.
Rendszeres műfordítói tev. az 1980-as évek elejétől.
1993-tól műfordításaim Romhányi Török Gábor néven jelennek meg.
Állami kitüntetések:
francia:
– Chevalier de l’Ordre des Arts et des Lettres, 2002
magyar:
– a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 2014
Dr. Rónay László (írói neve: Siki Géza) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, egyetemi tanár.
Szülei: Rónay György költő, író, műfordító és Radnóti Kornélia voltak. 1956-1962 között az ELTE BTK magyar-latin szakos hallgatója volt. 1962-1970 között Bicskén általános iskolai oktató volt. 1970-1973 között a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattári és tudományos osztályának munkatársa és főmunkatársa volt. 1973-1991 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének modern magyar irodalom főosztályának tudományos főmunkatársa és tudományos tanácsadója volt. 1991-1998 között az Új Ember főszerkesztőjeként dolgozott. 1991-2007 között az ELTE egyetemi tanára volt.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3nay_L%C3%A1szl%C3%B3)
Rosa Montero Gayo kortárs spanyol írónő, újságírónő. Ötéves korától négy éven keresztül súlyos tüdőbajjal küzdött, nem járhatott iskolába, s olvasással töltötte az idejét. Miután meggyógyult, olyan iskolába küldték, ami annyira szigorú volt, hogy Rosa mindmáig érzi a hatását. 17 évesen kezdte meg bölcsészkari tanulmányait és megismerkedett a kultúra világát alakítókkal, köztük a Tábano csoporttal, amelyik a hatvanas évek színházának egyik kísérletező szellemű irányzatát gyakorolta. Később újságírást tanult, s több, különböző olvasótáború női magazinnal dolgozott együtt. Már a kezdetektől híres emberekről szóló cikkek megírásával bízták meg, főleg flamenco-táncosokről, színésznőkről, énekesnőkről. Amikor a Teleradio magazinnál kezdett írni, egy új, igen sikeres rovatot indított Teleboom címmel. 1979-ben érkezett az El País napilaphoz, s egy év elteltével már a País Semanal hetilap első női főszerkesztője volt. Ezt a posztot 1981-ig töltötte be.
Rosa Montero stílusában erősen érezhető az újságírói nyelv hatása. Műveiben szívesen taglalja az emberi kapcsolatokat, s előszeretettel mutatja be a nők helyzetét a függetlenségükért való harcban.
1983-től Dunakeszin az 5. számú Általános Iskolában, 1991-től 1995-ig az Újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban tanult. Ezt követően 2002-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művészettörténet szak és Új- és Legújabbkori Muzeológia szakot végezte el, majd a doktori iskolában tanult tovább. 2010-ben művészettörténeti doktori (PhD) fokozatot szerzett.
2002 és 2010 között a Hild-Ybl Alapítványnál dolgozott művészettörténészként, majd 2005-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Művészettörténet Tanszékén megbízott előadó, 2010-től egyetemi tanársegéd, 2013-tól egyetemi adjunktus. 2008-tól vendégelőadóként a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Művészettörténet szakján is működik.
Kutatási területe a XIX–XX. századi magyar építészet fejlődése, több könyve, könyvfejezete és számos folyóiratcikke jelent meg a témakörben. Nagy terjedelmű Neobarokk építészet Magyarországon az Osztrák–Magyar Monarchia idején különös tekintettel Meinig Arthur építész munkásságára című doktori értekezése mindezideig még nem jelent meg könyv formában, de elektronikusan elérhető kutatásokhoz. Rendszeresen részt vesz előadásokon, könyvismertetéseken.
Sokrétű munkásságát Zádor Anna-díjjal ismerték el.
Sajdik Ferenc Kossuth-díjas magyar grafikus, karikaturista. Hozzávetőleg 300 könyvhöz készített illusztrációt.Iparrajziskolában tanult és nyomdásznak készült. A rajziskolában meglátott egy nyomtatáshoz használt klisét és azon Pintér Jenő egy karikatúra-sorozatát. Ekkor egyik pillanatról a másikra döbbent rá arra, hogy az ő pályája alighanem a karikatúra lesz, mint később nyilatkozta az MTI-nek „Valószínűleg eljutottam volna ide egyébként is, mert humoros rajzokat gyerekkorom óta rajzolgattam”. 1949-től egy nyomdában volt litográfus, a nyomdában nevető és síró fejekkel kezdte a rajzolást.
1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, és nemsokára közölni kezdte karikatúráit az 1960-as években hetente félmilliós példányszámban megjelenő vicclap, a Ludas Matyi, majd 1965-ben belső munkatársa lett a szatirikus hetilapnak. Harminc évig hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat.
Sajdik karikatúrái még hosszú évekig megjelentek számos magazinban és napilapban – többek között a Képes7 című hetilapban is –, de mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híres és máig igen népszerű rajzfilmsorozatai: A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi. Csukás István meseíróval, ketten együtt tökéletes szerzőpárost alkottak évtizedeken keresztül. Olyan halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek együtt, mint Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, Óriástüdejű Levegőfújó, Bátor Tintanyúl, Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél vagy a kedves, csokoládéért rajongó madár Gombóc Artúr, a Pom Pom meséi című rajzfilmsorozatból.Így nyilatkozott 2012-ben Muzsay Andrásnak adott interjújában a rajzolói ars poeticájáról: „Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt.” Pályáján átível az általa illusztrált könyvek sora. Gyermek- és ifjúsági kötetek, pénzügyi vagy épp egészségügyi témák – Sajdik Ferenc grafikáinak stílusa kompakt módon illeszkedik minden műfajhoz. A komoly könyvek élét elveszi, a humorosat még szórakoztatóbbá teszik rajzai.
Képeinek stílusjegyeivel megteremtette azt a sajátos „sajdikos” világot, amellyel a műveinek szemlélőit elvarázsolta. Pályafutása során az ezernyi újságrajz mellett több száz kötetet illusztrált, ill. tucatnyi szerzői albumot is közreadott.
Több díjat is kapott, többek között 1977-ben Munkácsy Mihály-díjat, 2013-ban Kossuth-díjat. 1988-ban Érdemes Művész, 2006-ban Budapest Díszpolgára kitüntetésekben részesítették.
William Saroyan örmény származású amerikai író. Irodalmi pályafutását 1928 és 1936 közt publikált novellákkal kezdte, e történetei miatt a Columbia Pictures mint forgatókönyvírót alkalmazta. E tevékenysége közben folytatta prózai munkái, illetve színdarabjai írását, ezek különösen népszerűek voltak az 1930-as években a Nagy gazdasági világválság idején. Munkái jó része gyermekkoráról szól. The Time of your Life című darabja Pulitzer-díjat, a The Human Comedy című film forgatókönyvéért pedig Oscar-díjat kapott. 1943-ban az American Academy of Arts and Letters tagjává választották. Életéről Lusin Dink örmény rendező készített filmet 2012-ben, Saroyan Ülkesi címmel.





.jpg)


