Szerzőink

Samuel Barclay Beckett (Dublin, 1906. április 13. - Párizs, 1989. december 22.) ír költő, próza- és drámaíró.

A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952).
1969-ben a Svéd Akadémia Beckettnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat: "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni".

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Samuel_Beckett)

Kiemelt szerkesztő-műsorvezető, újságíró, zenész

A Zeneakadémián és a Berlini Filharmonikusoknál végzett tanulmányok, illetve a Budapesti Fesztiválzenekarnál eltöltött aktív zenészi évek után az újságírás felé is fordult, sok éven át a zenekari tevékenységekkel párhuzamosan, majd kizárólagosan. Élő műsorok, művészportrék, gyermek- és ifjúsági műsorok szerkesztő-műsorvezetője a Bartók rádióban, valamint a Magyar Állami Operaház, az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány, a BMC, a Müpa, a Filharmónia Magyarország, és sok más zenei- és kulturális intézmény koncertjeinek és rendezvényeinek műsorvezetője-háziasszonya. Zenés mesekönyvek, és életrajzi kötetek írója, kulturális és életrajzi témájú cikkek szerzője.

Forrás: https://cziffrafesztival.hu/eloado/becze-szilvia/

Harriet Elizabeth Beecher Stowe (USA, Connecticutm Lichtfeld, 1811. június 14. - Connecticut, Hartford, 1896. július 1.) amerikai író, abolicionista, a Tamás bátya kunyhója című regény szerzője.

A kongregacionalista prédikátor Lyman Beecher legfiatalabb lánya, az író és pedagógus Catherine Esther Beecher és a liberális teológus és híres abolicionista Henry Ward Beecher testvére. 1832-ben a család Cincinattibe költözött, ami akkoriban az abolicionizmus melegágya volt. Itt ismerkedett meg Harriet a rabszolgaság problematikájával és a Földalatti Vasút tevékenységével. 1836-ban hozzáment Calvin Stowe-hoz, egy özvegy lelkészhez, akivel később a maine-i Brunswickba költözött, ahol a férje a Bowdoin College tanára lett. Hét gyermekük született, de néhányuk nem érte meg a felnőttkort.

A Tamás bátya kunyhója válaszként született az 1850-ben elfogadott „Szökött rabszolga törvény”-re.

A polgárháború után több iskolát és menhelyet alapított a felszabadított rabszolgáknak. 1896. július 1-jén halt meg.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Harriet_Beecher_Stowe)

Benedek Elek  magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagymesemondó”.

Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.

1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezüst Mesekönyv; Arany Mesekönyv) főként az Az Ezeregyéjszaka meséi és a Grimm fivérek meséinek átiratai: tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.

1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Benedek_Elek_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

1960 és 1965 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatott tanulmányokat. Ezt követően 1982-ig a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának munkatársa, emellett 1974-től 1986-ig Magyar Iparművészeti Főiskolán is tanított XIX-XX. századi egyetemes és magyar művészeti tantárgyakat.

1982-ben nevezték ki a Magyar Nemzeti Galéria igazgatójának. Pozícióját rendkívül hosszú időn keresztül (28 év), 2010-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Így fogalmazott a vezetése alatti időszakkal kapcsolatban:

„Jó állapotban vettem át. Szerencséje volt a Galériának a késői születéssel – 1957-ben alapították – nálunk rend van, itt nincsenek leltározatlan műtárgyak. Fontos, hogy az ember tudja, mije van. Az volt az elvárás, hogy muzeológiailag hiteles, múzeumba illő kiállítások legyenek, vagyis ne rövid, egymást váltó, hanem tudományos kutatásokkal megalapozott, összefüggéseket feltáró kiállítások szülessenek, tudományos igényű katalógusokkal. Ezt teljesítettük. Amit a muzeológiai szakma, a művészettörténészek fontosnak éreztek, azokat a témákat lehetett feldolgozni, és meg is volt hozzá minden feltétel.”

1976-ban munkásságáért Munkácsy Mihály-díjat kapott.

Forrás: Wikipédia, Art Magazin

Vetró Géza néven született (ősapja, Giovanni Vetro talján építőmester a 18. század elején itt telepedett le), majd nevelőapja után Rozner, 24 éves korától magyarosított: anyai nagyapja után Bereményi a neve. Gimnáziumi tanulmányainak első évét az 1960–61-es tanévben a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolájában végezte el. 1970-ben az ELTE BTK olasz–magyar szakán végzett. 1971-ig a Mávelt Nép Könyvterjesztő Válallat reklámpropagandistája, majd a Pannónia Filmstúdióban szinkrondramaturg. 1978-tól szellemi szabadfoglalkozású. 1995-ben a szolnoki Szigligeti Színházban rendez Schwajda Györggyel. 1997-2006 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban művészeti vezető, 2006-ban a színház örökös tagjává választotta. Cseh Tamás állandó alkotótársa volt. Négy házasságából két leány- és két fiúgyermeke van. Legidősebb lánya, Pásztor Anna az Anna and the Barbies énekes dalszerzője.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Berem%C3%A9nyi_G%C3%A9za)