Szerzőink

Stanley John Weyman (1855. augusztus 7. – 1928. április 10.) angol történelmi romantikus író. Legnépszerűbb műveit 1890–1895-ben írta, melyek a 16. század végén és a 17. század elején játszódnak Franciaországban. 

Weyman a maga idejében rendkívül népszerű volt, és olyan írók csodálták, mint Robert Louis Stevenson és Oscar Wilde . 

Weyman ereje a történelmi részletekben rejlik, gyakran kevésbé ismert területeken is. 

Robert Louis Stevenson (skót regényíró, az ifjúsági irodalom kimagasló alakja.

Mérnökcsaládban született Skóciában. Őt is erre a pályára szemelték ki szülei, ő azonban ehelyett jogot kezdett tanulni az edinburgh-i egyetemen, de már ekkor is csak az irodalom érdekelte. Mivel gyermekkorában megtámadta tüdejét a TBC, gyermekévei nagy részét betegágyban töltötte és az ott kitalált történetekkel szórakoztatta magát, majd meggyógyulva igyekezett elsajátítani az írás mesterségét. Nagy hatással volt rá Shakespeare Hamletje, valamint Dumas regényei, Walt Whitman versei és Montaigne esszéi.

Egyetemi évei alatt összekülönbözött szüleivel (bírálta vallásosságukat és életformájukat). Tüdőbetegsége miatt 1873-ban Franciaországba utazott, majd a gallok hazájában utazgatva írásból élt. Többször is visszatért Skóciába, majd miután 1875-ben letette az ügyvédi vizsgát, ismét Franciaországban kezeltette magát Erről az időszakról két útikönyvet is írt. Ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Fanny Van de Grift Osbournt. Mivel betegsége enyhébb klímájú vidékre kényszerítette, 1881-ben a svájci Davosban töltött hosszabb időt. Itt írta meg legolvasottabb regényét, a Kincses szigetet. E művet 1881-1882-ben a Young Folks közölte folytatásokban. A regény fordulatokban és lélektani elemekben gazdag tartalma miatt méltán vált az ifjúsági irodalom klasszikusává, a szerző pedig ifjúsági regényíróvá. 1882-ben hveresi életük ideje alatt írta Gyermekkert című verseskötetét, valamint itt kezdett neki A fekete nyíl címet viselő regénynek is. 1890-ben Szamoa szigetére költöztek. Itt még több, hasonlóan izgalmas művet írt: Falesa, Catriona. További nagy sikerű regényei a korábbi időszakból: Emberrablók, Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete. Utóbbiban az emberi egyéniség erkölcsi kettősségé­nek problémáját boncolgatja.

1894-ben hunyt el Szamoa szigetén. Ottani háza ma múzeumként állít emléket a művésznek.

Caius Suetonius Tranquillus (kb. 70 – kb. 160) római levéltáros és életrajzíró.

Suetonius az észak-afrikai Hippo Regiusban született, 70 körül. Az ordo equester soraiba tartozott. Kapcsolatban állt ifjabb Pliniusszal. Plinius hozzá írt levelei fennmaradtak: ezekből az derül ki, hogy Suetonius ügyvédi tevékenységet folytatott, illetve, hogy 105 körül már készen állt valamelyik művével. 119-122 között az ab epistulis tisztséget töltötte be, azaz császári levéltáros volt. Ezt a tisztséget C. Septicius Clarus praefectus urbis patronálásának köszönhette. 122 után azonban elveszíti ezt az állását, mivel Hadrianus császár az őt magát hivatalba juttató Plotina, Traianus egykori felesége halála után eltávolította traianus császár híveit - így Clarus-t is. Suetonius valószínűleg 160 körül halt meg.

Suhai Pál magyar költő, műfordító, esszéíró, tankönyvszerző, pedagógiai kutató, tanár. Az általános és középiskolát Pakson végezte, 1963-ban érettségizett. Ezév őszén az ELTE BTK magyar–történelem szakára került, ahol 1968-ban (Eötvös-kollégistaként) kitüntetéses tanári diplomát szerzett. Első munkahelyén a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezetében szervezőként dolgozott, majd a 31. sz. Arany János Szakmunkásképző Intézetben, illetve a Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskolában tanított. Időközben az Országos Pedagógiai Intézetben tantárgygondozói állást is vállalt. Pedagógusi tapasztalatait háromkötetes tankönyvcsaládjában foglalta össze (Holnap, 2004), e munkájáért az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. A közoktatás helyzetével kapcsolatos nézeteit 2007-ben külön könyvben is megjelentette. Korábban részt vett a Mikszáth kritikai kiadás munkálataiban is, ennek eredménye a Rejtő Istvánnal közösen sajtó alá rendezett 78. és 80. kötet. Költőként először A magunk kenyerén című antológiában (Szépirodalmi, 1971) jelentkezett. Első önálló verseskötete 1984-ben látott napvilágot, ettől kezdve folyamatosan publikál. A folyóiratok közül legszorosabban a Ligethez és a Napúthoz kötődött, ezeket műhelyeként is számon tartja. Könyvei zömmel verseskötetek, de jelentetett meg irodalmi esszéköteteket, tudományos munkákat és versfordításokat is. 2005-ben ment nyugdíjba, 2016 óta a Napút Online Levélfa c. rovatának szerkesztője. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Mikszáth Kálmán Társaságnak.

Sulyok Gizella a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanárképzőjének elvégzése után 1955-65 között budapesti általános iskolákban volt ének-zenetanár, 1964-től két évtizeden keresztül pedig a Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola szolfézstanára. 1993-ban PILLETÁNC című három kötetes daloskönyv-sorozattal lepte meg a zeneiskolai szolfézs, az általános iskolai ének-zene és az ének-zenei általános iskolák tanulóit, tanárait. A kötelező anyagok kiegészítéseként a barokk, a bécsi klasszikus és a romantikus mesterek népszerű, könnyű zongoradarabjaiból alkotott éneklésre is alkalmas műveket a fiatalok életkori, érzelmi és gondolatvilágának megfelelő versek segítségével. Költeményei hűen követik a kis darabok ritmikáját, dallamformálását, valamint hangulati, érzelmi mondanivalóját, így a szó legnemesebb értelmében a hangszeres darabok Sulyok Gizella ihletére testvért, pontosabban daltestvért kaptak. A kottákban a dalok énekes szólama és „zongorakíséret” külön lapon, de egymás mellett jelent meg.