Szerzőink

Hétgyermekes családban nőttem fel, ahol mindenki zenélt és kreatívan alkotott, így a művészeti közeg számomra az élet természetes része volt - és az ma is. 2001-ben végeztem az ELTE BTK művészettörténet szakán, szakdolgozatomat a 17. századi háromszéki kastélyépítészetből írtam. Azóta aktív kutatóként és szervezőként több korszakkal is foglalkoztam (2006-ban jelent meg a Holnap Kiadó Építészet Mesterei sorozatában monográfiám Komor Marcell és Jakab Dezső szecessziós építészekről), de legkedvesebb kutatási területem az erdélyi fejedelemségkori művészet maradt. 2001-től 2010-ig a határon túli magyar örökség megóvásáért tevékenykedtem az egykori KÖH munkatársaként, értékfelmérő programokat, kiállításokat, örökségvédelmi képzéseket és épületfelújításokat szervezve a történelmi Magyarország elcsatolt területein. Ez a tevékenység életem meghatározó részévé vált, így 2009-ben férjemmel, Péter Alpár képzőművésszel létrehoztuk az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesületet, melynek keretein belül nemzetközi kiállításokat, workshopokat, művészeti és örökségvédelmi programokat szervezünk Erdélyben és külföldön egyaránt. Székhelyünk a háromszéki Bikfalva 17. századi festői kis udvarháza, a Kóreh-Dénes-kúria.

Forrás: https://osztondij.mma-mmki.hu/felhasznalo/bcf39a41f73b79a85a42dec403ed902e

Varga Bálint András zenei újságíró, rádióriporter, a budapesti Zeneműkiadó, majd az osztrák Universal Edition promóciós vezetője. Pályája során a 20. század második felének csaknem minden jelentős zeneszerzőjével, muzsikusával készített interjút. Gyermekként zongorázni tanult, de a lámpaláz megakadályozta az előadóművészi pályán. 1965-ben a Magyar Rádió angol nyelvű szekciójában kezdett dolgozni, de a sok nyelven beszélő Varga készített interjúkat a magyar adás komolyzenei műsorainak is. 1971-ben Sarlós László hívására a Zeneműkiadó külföldi promóciójáért felelős vezetője lett. Számos kortárs magyar mű nyugat-európai bemutatóját sikerült elérnie. 1990-ben vált meg a kiadótól. 1991–1992-ben a berlini Magyar Ház igazgatóhelyettese. 1992 júniusától 2007. decemberi nyugalomba vonulásáig a világhírű Universal Edition kiadónál volt ugyancsak a promócióért felelős vezető. Pályája aktív részének lezárulása alkalmából a Wiener Klaviertrio koncertet adott tiszteletére, ahol Johannes Maria Staud Für Bálint András Varga c. műve is elhangzott. Ugyanebből az alkalomból készült Kurtág György Varga Bálint ligatúrája c. triója is.

Vas István (Budapest, 1910. szeptember 24. – Budapest, 1991. december 16.) kétszeres Kossuth-, háromszoros József Attila- és egyszeres Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító. Harmadik felesége Szántó Piroska festő, grafikus író volt. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Kassák Lajos lapjának, a Dokumentum munkatársa volt, majd 1928-ban beiratkozott a bécsi Kereskedelmi Intézetbe. Megismerkedett Nagy Etel (1907–1939) mozdulatművésszel, Kassák nevelt lányával, aki később az első felesége lett (1935–1939), és aki fiatalon elhunyt. 1933–1935 közt írt a Független Szemlébe. 1933-ban verseit kezdte közölni a Nyugat, később a Válasz is.  Radnóti Miklóssal 1935. szeptember 2-án szerepelt a Magyar Rádióban, aki verseit az ő társaságában olvasta fel. 1946-ban a Révai Kiadó lektora lett. 1949–1953 között nem publikálhatott, ekkor műfordításaiból élt. 1951-ben feleségül vette Szántó Piroska festőművészt. Nyaralójuk, a legendás szentendrei kert utóbb az irodalmi élet fontos színtere lett. 1956–1971 között az Európa Könyvkiadó lektora volt.

*Forrás: Wikipédia

Vasvári Pál író, történész, pedagógus, filozófus, politikus, forradalmár, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja, honvéd őrnagy. Ifjabb éveiben Sali Bánk álnév alatt elbeszéléseket írt a szépirodalmi lapokba. A Kisfaludy Társaság 1845-ben meghirdetett vígeposzpályázatára írta „A szerelmes bajnok” című művét, hexameteres versformában. Forrásnak Károly Róbert egy oklevelét használta fel.

Vekerdy Tamás (Budapest, 1935. szeptember 21. – Budapest, 2019. október 9.[4]) magyar pszichológus, író. Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között.  1958-tól 1960-ig házitanító, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1969–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológiatanára. 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990-től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja. 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja.

*Forrás: Wikipédia