Szerzőink

Pierre Vago, születési nevén Vágó Péter magyar származású, nemzetközi hírű francia építész, építészeti szakíró és oktató. Vágó József budapesti építész fia, 18 éves korában került Franciaországba. Diplomáját 1932-ben szerezte meg a párizsi École Spéciale d'Architecture főiskolán, ahol Perret tanítványa volt. Még hallgató korában, 1932-ben az „Architecture d'Aujourd'hui" című francia építészeti folyóirat főszerkesztője lett. 1950 óta a szerkesztőbizottság elnöke is volt. Ugyancsak 1932-ben szervezte meg a RIA (Réunion Internationale d'Architectes) nemzetközi építész szervezetet, amely 1933-ban Moszkvában tartotta első kongresszusát. Ezt átalakítva szervezte 1948-ban az UIA-t (Union Internationale des Architectes), ennek 1969-ig főtitkára is volt. 1957-től haláláig a tournai École Supérieure d'Architecture tanára. Tervező építészként 1934 óta tevékenykedett. 

Vajda János a márciusi ifjak egyike, magyar költő, hírlapíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Írói, publicista álnevei: Arisztidesz, Quintus, Homonnai Béla; vadászírói álneve: Cserszilvásy Ákos. Közéleti, s még erőteljesebben szerelmi, természeti, filozófiai költészete élesen eltér korának uralkodó ízlésétől. A valláserkölcsi megfontolások idején megteremtette a felfokozott érzéki vágy líráját; az egzaltációig (hevesség, szenvedélyesség) merészkedett, álmokat, látomásokat festett. Nyelve, képei eredeti személyiségre vallanak, aki vállalta a túlzást, a szélsőséges megfogalmazást, nagyarányúságot. A romantika eszközeit úgy alkalmazta, hogy egyéni világa már a szimbolizmus előfutárának bizonyult. Ady joggal látta benne elődjét. Vajda az átmenet költője a magyar lírában. A Húsz év múlva a lírai életmű reprezentatív darabja, Ady Montblanc-embernek nevezte Vajdát. A szabadságharc időszakában íródtak buzdító dalai. 

Hétgyermekes családban nőttem fel, ahol mindenki zenélt és kreatívan alkotott, így a művészeti közeg számomra az élet természetes része volt - és az ma is. 2001-ben végeztem az ELTE BTK művészettörténet szakán, szakdolgozatomat a 17. századi háromszéki kastélyépítészetből írtam. Azóta aktív kutatóként és szervezőként több korszakkal is foglalkoztam (2006-ban jelent meg a Holnap Kiadó Építészet Mesterei sorozatában monográfiám Komor Marcell és Jakab Dezső szecessziós építészekről), de legkedvesebb kutatási területem az erdélyi fejedelemségkori művészet maradt. 2001-től 2010-ig a határon túli magyar örökség megóvásáért tevékenykedtem az egykori KÖH munkatársaként, értékfelmérő programokat, kiállításokat, örökségvédelmi képzéseket és épületfelújításokat szervezve a történelmi Magyarország elcsatolt területein. Ez a tevékenység életem meghatározó részévé vált, így 2009-ben férjemmel, Péter Alpár képzőművésszel létrehoztuk az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesületet, melynek keretein belül nemzetközi kiállításokat, workshopokat, művészeti és örökségvédelmi programokat szervezünk Erdélyben és külföldön egyaránt. Székhelyünk a háromszéki Bikfalva 17. századi festői kis udvarháza, a Kóreh-Dénes-kúria.

Forrás: https://osztondij.mma-mmki.hu/felhasznalo/bcf39a41f73b79a85a42dec403ed902e

Varga Bálint András zenei újságíró, rádióriporter, a budapesti Zeneműkiadó, majd az osztrák Universal Edition promóciós vezetője. Pályája során a 20. század második felének csaknem minden jelentős zeneszerzőjével, muzsikusával készített interjút. Gyermekként zongorázni tanult, de a lámpaláz megakadályozta az előadóművészi pályán. 1965-ben a Magyar Rádió angol nyelvű szekciójában kezdett dolgozni, de a sok nyelven beszélő Varga készített interjúkat a magyar adás komolyzenei műsorainak is. 1971-ben Sarlós László hívására a Zeneműkiadó külföldi promóciójáért felelős vezetője lett. Számos kortárs magyar mű nyugat-európai bemutatóját sikerült elérnie. 1990-ben vált meg a kiadótól. 1991–1992-ben a berlini Magyar Ház igazgatóhelyettese. 1992 júniusától 2007. decemberi nyugalomba vonulásáig a világhírű Universal Edition kiadónál volt ugyancsak a promócióért felelős vezető. Pályája aktív részének lezárulása alkalmából a Wiener Klaviertrio koncertet adott tiszteletére, ahol Johannes Maria Staud Für Bálint András Varga c. műve is elhangzott. Ugyanebből az alkalomból készült Kurtág György Varga Bálint ligatúrája c. triója is.