Szerzőink

Vörös István József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Rendszeres drámaírója a Baltazár Színház előadásainak. 2004 óta Lackfi János mellett a kreatív írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

2004-ben végzett Budapesten a Mantra Természettudományi Főiskola Parapszichológia karán, majd a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán 2009-ben először szabadbölcsészként, majd< 2012-ben az Ember és társadalom műveltségterületi tanár és pedagógiatanár mesterképzésen diplomázott.

Andrea Weaver írói néven eddig 9 regénye jelent meg: A XI. parancsolat (1995), a Társasjáték (2002), az Angyalom?! (2005), a Benső kastély (2010), A Jövő krónikája (2012), A trópusi nyuszi tökéletes véradása és meglepő színeváltozásai (2013/paródia), Calumnia (2014), A fényhozó (2016), Az űző (2020) és Az udvarház/A bátorság könyve (2022) címmel. 2019-ben létrehozta a Benső kör önismeret-fejlesztő eszközt, melynek 500 lapjából 100-at maga festett. Az égi kapocsként működő eszközzel gyakran tart Benső kör önismeret-fejlesztő műhelyeket és képzéseket.

Könyvei a benső erő megtalálásának, világunk háttérben mozgó eseményeinek, az okok és okozatok összefüggéseinek pszichológiai, filozófiai, antropológiai és spirituális megközelítésében íródtak.

https://www.andreaweaver.hu/

Wehner Tibor magyar író, művészettörténész. 1968-1971 között a szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet népművelés–könyvtár szakon tanult. 1971–1983 között Tatán muzeológus-művészettörténész volt. 1977-1982 között elvégezte az ELTE-BTK, művészettörténész szakát is. 1983 óta a Magyar Írószövetség tagja. 1986–1992 között a szentendrei Art'éria Galéria művészeti vezetője volt. 1987–2011 között az Új Forrás szerkesztője volt. 1998–1999 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának művészeti főosztály-vezetője volt. 2007 óta a Napút folyóirat szerkesztőségi tagja. 2008-2011 között a Kogart Kortárs Művészeti Gyűjtemény kuratóriumának tagja volt. 2012 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem óraadó tanára. Kutatási területe a XX. századi, illetve a jelen művészet, leginkább a szobrászat. Tanulmányai, cikkei folyóiratokban jelennek meg.

Weöres Sándor (1913–1989)

június 22-én született Szombathelyen, gyermekéveit Pápán és Csöngén töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, Győrben és Sopronban végezte. Első novelláját a szombathelyi Hír című újság közölte, a Pesti Hírlapban 1929-ben jelentek meg versei. Nyugatban is publikált, Babits és Kosztolányi személyes ismerőse volt. Két alkalommal a Baumgarten alapítvány jutalmazottja volt. 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott. 1964-ben előbb Párizsban, majd itthon is kiadták a Tűzkút sok vitát kiváltó kötetét. 1968-ban megjelent a Merülő Saturnus című kötete. 1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez évben jelent meg az életművet összegző Egybegyűjtött írások a költő szerkesztésében, és nagysikerű verses regénye, a Psyché.

 Forrás: https://weores-illes.oszk.hu/weores-sandor

Thornton Niven Wilder amerikai dráma- és regényíró. Legismertebb munkái az 1938-ban Pulitzer-díjat nyert A mi kis városunk (Our Town) című színdarabja, és a Szent Lajos király hídja (The Bridge of San Luis Rey) című regénye. Első regényét, a Kabalát (The Cabala, 1920), Olaszországban élő amerikaiakról írta, római élményei alapján. Az igazi kritikai és anyagi sikert az immént említett Szent Lajos király hídja című regénye hozta meg 1927-ben. A 40-es években Alfred Hitchcock kérésére forgatókönyvet írt a Shadow of a Doubt(1943) című filmhez, azonkívül egy színdarabot The Emporium címmel, melyet Franz Kafka munkáira alapozott. 1942 volt az az év, amikor Wilder a Pulitzer-díjat immár harmadszor kapta meg A hosszú út (The Skin of Our Teeth) darabjáért. Wilder hajlott a kísérletező irodalmi forma felé, de ezzel a regényírás terén gyakran nehézségei voltak.