Szerzőink

Bogyay Katalin nagykövet, 2015. január 1-től Magyarország állandó képviselője az ENSZ-nél, New York-ban. 2009 és 2014 között Magyarország UNESCO nagykövete Párizsban. 2011 és 2013 között az UNESCO  közgyűlés 36. ülésszakának elnöke.

Budapesti egyetemi tanulmányai után színházi és zenekritikusként dolgozott, majd a Magyar Televízió szerkesztő-riportere lett. A rendszerváltást követően Londonban újabb egyetemi fokozatot szerzett és a brit fővárosban folytatta televíziós munkáját.

1998-99 között az UNESCO főigazgató megbízására a Budapesten megrendezett, első UNESCO tudományos világkonferencia előkészítésének kommunikációs feladatait látta el.

A Londoni Magyar Kulturális Központ igazgatója 1999-2006 között, 2003-2004-ben a Magyar Magic magyar kulturális évad kezdeményezője és vezetője.

2006-2009 között az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkáraként dolgozott.

UNESCO-nagykövetként 2011-ben az EU csoport elnöke volt, 2010-ben a II.-es választási csoport elnökének választották, 2009-ben a 35. Közgyűlés egyik alelnöki pozícióját látta el, 2007-ben a 34. Közgyűlés kulturális bizottságának alelnöke volt.

2011-ben a Végrehajtó Tanács egyhangú javaslatára 193 ország egyhangúan választotta a Közgyűlés 36. Ülésszakának elnökévé két évre. Az időszak egyik nagy visszhangot kapott eseménye volt, hogy a szervezet 2011. október 31-én teljes jogú tagjává választotta a nemzetközi elismertségért harcoló Palesztin Hatóságot. A döntés hatására az Egyesült Államok megvonta pénzügyi támogatását az UNESCO-tól. A kötelező tagdíj befizetésének elmaradása miatt a szervezet felfüggesztette az Egyesült Államok szavazati jogát az UNESCO Közgyűlésben.

Vezetése alatt döntött a közgyűlés arról, hogy 2013-2022-es időszakot a Kultúrák közeledésének ENSZ évtizedévé választja. Ezt 2012-ben hagyta jóvá az ENSZ Közgyűlés. Az általa vezetett 36. közgyűlés vette fel Dél-Szudánt a tagok sorába, valamint kiáltotta ki a Jazz és a Rádió világnapját.

2012 óta Glasgow University díszdoktora, mely címet a nemzetek közötti párbeszéd és a skót-magyar kulturális kapcsolatok erősítéséért végzett munkájáért nyerte el.

2014 óta a Kulturális diplomácia és a művészetek program elnöke a Kulturális Diplomácia Intézetben. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bogyay_Katalin) 

Robert Oxton Bolt CBE angol drámaíró és kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró volt, aki a Lawrence of Arabia, a Doctor Zhivago és az A Man for All Seasons forgatókönyveinek megírásáról ismert, amelyek közül az utóbbi kettő elnyerte a legjobb Oscar-díjat. Adaptált forgatókönyvei alapján számos sikeres történelmi film készült.

Forrás: Wikipédia

Művészettörténész, fotóművész, látványtervező, szerkesztő.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Városmajori Gimnáziumban (1993–1997 között) végezte,majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet szakos hallgatója, később állami ösztöndíjas doktorandusza (2007–2009), a Monarchikum kutatócsoport tagja. Kutatási területe: az uralkodócsalád képzőművészeti reprezentációja, a 19. század és a századforduló emlékezetkultúrája és emlékműszobrászata. Jelenleg szabadúszó művészettörténészként, szerkesztőként (Oktatási Hivatal), illetve grafikusként-fotósként (Latinovits Színház) dolgozik.

Forrás: a szerző

Francia író, filozófus, szerkesztő, filozófiatörténész. Paracelsus életművének kutatására specializálódott. 

Kiadónknál A filozófiatörténet története című kötete jelent meg.

Formálisan tekintve a filozófiatörténet másodlagos diskurzus, amely sokrétű, ám specifikus módon bizonyos elsődleges diskurzusok visszhangja. E visszhang mint sajátos műfaj sem nem puszta összefoglalása, sem nem egyszerű ismétlése, sem nem parafrázisa bizonyos gondolatoknak, hanem új diskurzus, amelyben más természetű, korábbi diskurzusok megszüntetve megőrződnek. Így foglalja össze nagyszabású és a maga nemében egyedülálló témáját, a filozófiatörténet történetét – s egyben magyarázatot ad szükségességére – a francia származású német szerző, akinek ez az első műve magyarul.

Forrás: Wikipédia

Anne Brontë (Thornton, 1820. január 17. – Scarborough, 1849, május 28.) angol írónő, a Bronte nővérek legfiatalabbik tagja, írói álnevén Acton Bell.

Thornton falujában született, Yorkshire-ben, hat gyermek közül az utolsóként. Anne anyja, Maria Branwell Brontë egy évvel később, 1821-ben rákban meghalt, miután Haworthbe költöztek, ahol apját, Patrick Brontët káplánná nevezték ki. 1825-ben két legidősebb nővére, Maria és Elizabeth tuberkulózisban meghaltak. Anne később azt írta, ez a két haláleset nagy hatást gyakorolt az ő és nővérei írásaira.

Anne 1835 és 1837 között nevelőnőként Miss Wooler iskolájában tanított Roe Headben (Huddersfield) és szabadidejét továbbra is írással töltötte, mint ahogy ezt már tette kisgyermekkora óta két nővérével, Charlotte-tal és Emilyvel. 1839-től különböző családoknál vállalt nevelőnői állást. 1845-ben a neki munkaadó család elbocsátotta az ugyanott házitanítóskodó Branwellt, ezért Anne sem maradt tovább náluk.

A nővérek első kiadványa egy verseskötet volt 1846-ban, egy évvel az Agnes Grey elkezdése után, amelyet EmilyÜvöltő szelekével együtt, három kötetként publikáltak, ugyanabban a hónapban, amikor megjelent Charlotte Jane Eyrecímű műve. Második és utolsó regénye, a Wildfell asszonya 1848-ban jelent meg, nem sokkal bátyja, Branwell és nővére, Emily halála előtt (1848. szeptember és december).

Anne Scarborough sűrűn látogatott tengerpartjánál halt meg, ahol sokáig elnyúló betegségéből lábadozott. Egy kék tábla jelzi a városban, a Grand Hotel falán halálának helyét. Ebben városban, a Szűz Mária temetőben van eltemetve. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Anne_Bront%C3%AB) 

Emily Jane Brontë angol költőnő és regényíró, a Bronte nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.

Emily Jane Brontë (ejtsd: emili dzséjn bronti) (Thornton, 1818. július 30. – Haworth, 1848. december 19.) angol költőnő és regényíró, a Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek, az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.

Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér – Charlotte, Emily, Anne – és fiútestvérük,Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifaxközelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

Miután nővére, Charlotte felfedezte, hogy Emily költői tehetség, nővérével és húgával 1846-ban elhatározták, hogy a költeményeikből kiadnak egy gyűjteményt. Hogy elkerüljék a női írók elleni kortárs előítéleteket, írói álneveket vettek fel. Mind a hárman megtartották nevük kezdőbetűit. Így lett Charlotte Currer Bell, Anne Acton Bell, és Emily Ellis Bell.

Emily 1847-ben publikálta egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket három kötetben (a harmadik kötet húga, Anne Agnes Grey-ét tartalmazta). Innovatív szerkezete meglepte a kritikusokat, emiatt vegyes fogadtatása volt, mikor először megjelent. Később az angol irodalmi egyik klasszikusává vált. 1850-ben Charlotte önálló regényként újra kiadatta, Emily igazi nevével.

Mint a nővérei, ő is elég sokat betegeskedett a sanyarú otthoni és iskolai viszonyok miatt. Szeptemberben, a bátyja temetése alatt megfázott, ám minden orvosi kezelést elutasított. Így halt meg tuberkulózisban 1848. december 19-én.

 (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Emily_Bront%C3%AB)