Szerzőink
1936. november 3-án született Debrecenben. Édesapja
dolgozott, édesanyja a városszéli szegények között nőtt fel, fizikai
munkát végzett. Szülei fontosnak tartották, hogy tanuljon, s ő már az
iskoláskor előtt olvasóvá vált. 1947-ben a debreceni református
kollégiumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, de az iskolarendszer
átalakítása miatt a következő tanévben általános iskolás lett. Majd a
Fazekas Mihály Gimnáziumba járt. Itt ismerte meg a történelmet tanító
költőt, Kiss Tamást, aki elindította az irodalmi pályán. A költészet
mellett a képzőművészet, a néprajz is erősen érdekelte, végül a
debreceni egyetem magyar-orosz szakán kezdte meg tanulmányait.
év börtönre ítélték. Szabadulása után öt éven át az ország különböző
részein segéd-, illetve betanított munkás volt. Közben megnősült. Juhász
Ferenc, Nagy László, Kiss Ferenc és más jóakarói segítségével újra
elkezdett publikálni. Részt vehetett a fővárosi irodalmi életben, majd
1963-ban, egyéni eljárással, mentesítették a büntetett előélet hátrányai
alól. Folytathatta egyetemi tanulmányait, azokat 1968-ban fejezte be.
1963-ban Pusztavacson lett tanár, majd Kecskeméten, Kerekegyházán.
Később Kecskeméten dolgozott a megyei levéltárban (1970-1986). Az
1969-ben induló Forrás folyóirat belső munkatársa, 1986 óta
főmunkatársa. Jelenleg Tiszakécskén él. Hosszú időn át a Magyar
Írószövetség Duna-Tisza-közi csoportjának titkára. A Magyar Művészeti
Akadémia tagja (2002). A Magyar Versmondók Egyesületének tiszteletbeli
elnöke (2013).
gyűjteményes kötete 1992-ben, 2006-ban. Gyermekverseket, műfordítás- és
prózaköteteket is publikált. A szépirodalom mellett faragással, bőr- és
fémmegmunkálással is foglalkozik.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_Ferenc)
1967-ben végzett az ELTE magyar-könyvtár szakán, előbb a Műszaki Élet című folyóirat munkatársa lett, majd az állami sajtóigazgatásban dolgozott. Később az Interpress Magazin, majd 1984-től a Magyar Nemzet rovatvezetője, 1996-tól szerkesztője lett. Több lap szerkesztőjeként is dolgozott. 1989-től a Budapesti Városvédő Egyesület elnökségi tagja, 1990–1994 között a Városvédő és Polgári Szervezetek Szövetségének elnöke. 2007-től elnöke (főkadarnagya) a budai szőlőművelés felélesztésére, a kadarka újrahonosítására alakult "Kadarka kör"-nek.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Buza_Peter
Georgia Arianna, Lady Colin Campbell Lady C néven ismert, jamaikai születésű brit író, társasági és televíziós személyiség, aki nyolc könyvet publikált a brit királyi családról.
Campbell leginkább Dianáról, a walesi hercegnőről és Erzsébet királynőről, az anyakirálynőről szóló könyveiről ismert. Campbellt elvetették, mint fantazistát, de egyes állításai később beigazolódtak. 2020-ban Campbell kiadott egy életrajzot Meghan és Harry: The Real Story címmel, amely Meghan és Harry herceg életét, románcát és a királyi családdal való szakadást tárgyalja.
*Forrás: Wikipédia
Angol művészettörténész, művészeti könyvek írója és szerkesztője. Közérthető, olvasmányos stílusával népszerű olvasmányokká varázsolja, közel hozza a művészetkedvelő laikusokat a “magas művészet” megértéséhez.
Legsikeresebb könyveinak egyike a Szimbólumok a művészetben, mely magyarul kiadónknál Kódolt művészet címen jelent meg. Ez a könyv A-tól Z-ig, alfabetikus sorrendben mutatja be az antic görög–római és a zsidó–kersztény kultúta nagyszabású alkotásait, festményeket és szobrokat, utat mutatva a művek megértéséhez, mintegy dekódolva a mögöttes tartalmakat.
*Forrás: wikipédia
Író, szerkesztő. Cambridge-ben végezte tanulmányait, történelem szakon diplomázott a Tudor korszak történelméből. Különböző munkákat végzett, például Prágában angolt tanított. A Penguin kiadónál publikálta első könyvét, azóta számos gyerekkönyvet írt, bátran nyúl a klasszikus gyerekmesékhez, de számos eredeti mesét is alkotott. Bristolban él férjével és két nővérével szabadúszó íróként.
Forrás: Wikipédia
Blaise Cendrars, eredeti neve: Frédéric Louis Sauser. Svájci születésű francia író, költő, újságíró, haditudósító. Álnevei: Freddy Sausey, Frédéric Sausey, Jack Lee, Diogène.
Gyermekkorával kapcsolatban legendák éltek. Tény, hogy utazások és vándorlások közepette cseperedett fel. Állítólag kora gyermekkorában kimászott egy szállodai ablakon, és végleg elcsavargott. Mindenesetre élete valódi és továbbképzelt utazások sorozata. Volt kereskedő Oroszországban, a Francia Idegenlégióban végigharcolta az első világháborút. 1915-ben megsebesült és jobb alkarját amputálták. 1916-ban francia állampolgár lett. 1924 és 1928között többször is Brazilíába utazott, ahol megismerkedett a kor brazil költőivel és festőivel . Dokumentumfilmeket forgatott egzotikus vidékeken, dolgozott újságíróként és haditudósítóként. 1939-ben az angol hadseregben volt haditudósító. 1940 és 1945 között Aix-en-Provence-ban élt. A második világháború után önéletrajzi művekben dolgozta fel saját kalandos életét. 1956-ban agyvérzés érte.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Blaise_Cendrars)
Miguel de Cervantes Saavedra kalandos életű spanyol regény- és drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője. Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Először Cervantes írt (olasz mintákból kiindulva) a mai modern értelemben vett novellákat spanyolul. Ő volt a Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjelentősebb drámaírója is, költőként viszont nem volt annyira jelentős, kortársai nem is tartották igazi poétának. Egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, műveiben gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma is.
Alcalá de Henares városkában született. Iskolai tanulmányait Córdobában kezdte, majd Sevilában és Madridban folytatta. Madridban ismerkedett meg kora spanyol színházával. 1570-ben párbajban megsebesített egy építőmestert, ezért menekülnie kellett Spanyolországból. Antonio de Sigurával Itáliába utazott, ahol de Sigura hamarosan bíboros lett, Cervantes pedig az ő asztali felszolgálója. A következő évben katonai pályára lépett, és részt vett a lepantói csatában. Bal karja a harcokban megsebesült, majd lebénult. 1575-ben elhatározta, hogy visszatér Spanyolországba, de a hajót, amelyen utazott, berber kalózok támadták meg. Miguel és öccse, Rodrigo Cervantes az algíri pasa fogságába került. Rodrigót hamarosan ki tudták váltani, de Miguel csak öt évi fogság és több sikertelen szökési kísérlet után térhetett haza. Ezután hivatali munkákat vállalt Spanyolország különböző városaiban, melynek során gyakran került összetűzésbe a helyi hatóságokkal, többször be is börtönözték. 1604-ben kiadta a Don Quijote első, 1615-ben a második kötetét. A regény nagy sikert aratott, és hamarosan elterjedt egész Európában.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miguel_de_Cervantes)