A kezdet és a vég

Scobie őrnagy Brit Nyugat-Afrikában szolgál a második világégés idején. Bennszülöttek, szírek és angolok, csempészek, papok és korrupt tisztviselők káoszában él, ahol a sivatagos táj egyhangúsága rátelepszik a lelkekre, a kapcsolatokra. A férfi józan tisztességgel látja el hivatalát, és tartja távol magát és házasságát a hétköznapok emberi szennyétől. De megőrizheti-e bárki tisztának az életét? Jósága és szeretetéhsége rést üt Scobie becsületének páncélján, és lassanként maga is belegabalyodik az érdekek és titkok hálójába. „...Most olyan embert ábrázoltam, aki a purgatórium kapujába ért...” – írja főhőséről a szerző. Mi határozza meg az emberi jellem értékét? A szeretet? A becsület? És ha választani kell közülük, akkor meddig maradhatunk saját sorsunk alakítói? Kinek tartozunk felelősséggel döntéseinkért? Szeretteinknek? Önmagunknak? Istennek?   Graham Greene világhíres regényében a lélek olyan szakadékaiba vezeti el az olvasót, melybe csak valódi irodalmi alkotás száll alá, és teszi mindezt a rá jellemző, hétköznapokat idéző egyszerűséggel. A mű amellett, hogy megidézi a már letűnt gyarmati világ sajátos légkörét, őszintén szembenéz a sors kiismerhetetlen idegenségével. Az előbbi valósággal megbabonázza az olvasót, az utóbbi megkerülhetetlen erkölcsi parancs: szigorú önvizsgálatra késztet.