Széchenyi

„Az utóbbi évek Széchenyi-irodalmában sajátos helyet foglal el Vekerdy Tamás fikciója: ez az ál-dokumentum formájában hömpölygő szubjektív, hol narratív, hol lírai, hol dokumentarista, hol vallásosan rajongó, óriási szabad vers, kötetlen próza, Kiss Márton titkár művének álcázva, de igazából a döblingi Széchenyi belső monológjának egyfajta művészi rekonstrukciója. A kötet jegyzeteiben Vekerdy azzal szórakoztatja olvasóját, hogy rávilágít: számos történeti részkérdést valóban az egykori forrásoknak megfelelően bujtatott el szövegfolyamában. A játékot azonban művészi korlátlansággal folytatja, mert másfelől maga is konstruál nem létező dokumentumokat, és bőven él a fikció eszközével.” Dr. Csorba László "...magam elé képzelem Széchenyit buggyos török selyemnadrágjában, hegyes, fölfelé kunkorodó orrú török szattyánbőr-papucsában (a nadrág piros, a papucs sárga, vagy fordítva), fején a maga-ragasztgatta - ugyancsak színes - papír-sapkácskák egyikével (mondjuk a lilával, melyről zöld papírbojtok lógtak), amint fel-alá futkározva, időnként szökellve, ugrándozva titkárjának, Kiss Mártonnak diktál-beszél (kissé "fogatlan oroszlán", mint maga is írja), bon-thé-t (franciául emlegetett finom angol-ceyloni teát) iszogat, amit a kedves és fiatal Görgenné - a híres liberális ügyvéd, Gutherz doktor lánya; utolsó vonzalom? - küldött át neki a Confucius feliratú (egyébként titkos iratokat postázó) ládában..."