Szerzőink
Charles John Huffam Dickens (/ˈtʃɑrlz ˈdɪkɪnz/, angol író. Egyesek szerint a viktoriánus kor legnagyobb írója és az angol nyelv legkiválóbb művelője. Írásainak népszerűségét mutatja, hogy napjainkig minden műve folyamatosan kapható anyanyelvén.
Dickens Hampshire-ben született, ötévesen költözött Kentbe, tízévesen Londonba a családjával. A korai évei szépen, jómódban teltek; sokat olvasott, különösen a pikareszk regényeket szerette. Azonban amikor tizenkét éves lett, apja, a tengerészeti pénztár kistisztviselője, eladósodott és börtönbe került. Dickens egy fénymázműhelyben kezdett dolgozni. Gyermekkori élményei, a látott nyomor visszatérő elemeivé váltak regényeinek. Heti hat shillingből tartotta el magát és támogatta családját.
Pár évvel később a család anyagi helyzete egy örökségnek köszönhetően ismét jobbra fordult, elhagyhatták az adósok börtönét, de Dickens anyja nem vette őt egyből ki a műhelyből, amit a fiú soha nem bocsátott meg neki. Ügyvédbojtárkodás és egy gyorsírói állás után újságíró lett, parlamenti vitákról tudósított, és járta az országot a választási kampányok időszakában. Huszonnégy éves korában jelent meg első regénye, a Pickwick Klub, amellyel azonnal nevet szerzett magának.
1836. április 2-án feleségül vette Catherine Thompson Hogarth-ot, aki tizenöt év alatt tíz gyereket szült neki. 1842-ben együtt Amerikába utaztak; az utat az Amerikai jegyzetek című leírás örökíti meg. Dickens három újság számára írt, az egyiknél szerkesztőként is dolgozott 1839-ig.
1856-ra annyi pénzt gyűjtött össze, hogy megvehette a Gad's Hill Place nevű villát Kentben, melyről gyerekkora óta álmodozott.
1858-ban Dickens és felesége szétköltöztek. A válás akkoriban skandalumszámba ment volna, és Dickens haláláig gondoskodott a feleségéről. A szakítás hátterében többek között alighanem Ellen Ternan színésznő állt, aki feltételezhetően Dickens szeretője volt.
1865. június 9-én Dickens a Staplehurst-vonatszerencsétlenség túlélői között volt. Egy pályafelújítás miatt a vonat kisiklott egy hídon, és a vagonok a patakba potyogtak. Dickens első osztályon utazott a szerelvény elején: az ő vagonja nem zuhant a mélybe. Sértetlenül megúszta az incidenst, de a lelkében mély nyomott hagyott az eset. Ezt követően már csak egy regényt fejezett be, a Közös barátunkat. Idejét főleg nyilvános felolvasásai töltötték ki.
A szerencsétlenség ötéves évfordulóján hunyt el otthonában. Kívánsága ellenére (miszerint a rochesteri katedrálisban temessék el) a Westminsteri apátságban helyezték örök nyugalomra.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_Dickens)
Dietrich Fischer-Dieskau német operaénekes (lírai bariton) karmester. A háború utáni időszak egyik leghíresebb dalénekese, „a 20. század egyik legkiemelkedőbb énekhangja”.
A franciák „Le miracle Fischer-Dieskau” névvel illették, Elisabeth Schwarzkopf szerint „egy született isten, tökéletes hanggal.” Rendkívül nagyra értékelték előadói intuícióját, valamint gyönyörű hangja fölötti tökéletes uralmát. Fischer-Dieskau számos kiemelkedő operaszerepet is eljátszott, felvételeket is szívesen készítettek vele a kiadók, minden idők legtöbbet rögzített operaénekese. Harminc éven át mind az opera, mind a klasszikus koncertek világában domináns szerepe volt.
Lenyűgöző, századokat átívelő repertoárt rögzített, Alan Blyth zenetudós megjegyzése szerint: „Nincs még egy olyan énekes korunkban, de bizonyára máskor sem, aki Dietrich Fischer-Dieskau széleskörű, változatos repertoárjának, elért eredményeinek akár a közelébe is jöhetne. Legyenek azok operák, dalok vagy oratóriumok, németül, olaszul vagy angolul: mind természetes volt számára. Mégis, minden egyes előadását a precizitás, az egyediség jellemezte.” Az említett nyelveken kívül franciául, oroszul, héberül és magyarul is készített felvételeket.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Dietrich_Fischer-Dieskau)
Magyar író, költő.
1929-ben Szombathelyen kereskedelmi érettségit tett, majd Salgótarjánban édesapja kereskedésének a könyvelését végezte. Két évig (1929 és 1931 között) vendéghallgató volt a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom szakán. 1935-ben ment férjhez, házassága alatt négy gyermeke született. 1942-től Kolozsvárott élt.
A 2. világháború után a családjával Budapestre költözött. 1954 és 1955 között a Hungarotex óvodájában óvónőként dolgozott. Első könyve a Jelmezbál az óvodábana Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg, 1957-től szabadfoglalkozású író lett. Éveken keresztül a Magyar Rádió munkatársa is volt, óvodások számára készített műsorok szerzőjeként.
Az 1960-as évektől kezdve számos gyermekkönyve jelent meg a Minerva Kiadónál (Arany ABC, Állatos ABC, A mókus és a szarka, Makkos, Csóri, Hosszúláb,Zsóka óvodája, Zsóka új óvodában, Madaras karácsonyfa).
Az 1970-es évektől a Móra Ferenc Könyvkiadó több nagy sikerű könyvét jelentette meg (Táltosmackó, Csálé Kati, Cserebere Csóri).
Rengeteg versét megzenésítették. Könyveit több nyelvre lefordították, többek között német, angol, francia, finn nyelvekre, ezek a kötetek a Corvina Könyvkiadógondozásában jelentek meg több kiadásban is.
A Magyar Rádiónak gyermekszínjátékokat és gyermekoperákat írt (A kiskakas gyémánt fél krajcárja, Az aranyszőrű bárány).
2000 után a könyvei új kiadásban kiadónk gondozásában jelentek meg (Arany ABC, Állatos ABC, Táltosmackó, Cinkeház).
Forrás: Wikipédia