Szerzőink

Tamkó Sirató Károly József Attila-díjas magyar költő, művészetfilozófus, műfordító. A Sirató művésznevet még ifjúkorában vette fel, hogy megkülönböztesse magát orvos édesapjától. Tizenkét éves korától verselt, tizenhat évesen (1921) megjelentette első, Ady Endre hatása alatt álló verseskönyvét, „Az Élet tavaszán”-t. 1922–1927 között Budapesten jogot végzett. Ügyvédjelölt, könyvtáros volt. Verseiben a kor lírai formanyelvének szinte minden lehetőségét kipróbálta. A „Papírember” (1928) című második verseskönyvét, melynek függelékében jelentek meg vizuális versei, értetlen kritika fogadta. Másfél évre Debrecenbe költözött, majd 1930-ban Párizsba utazott. Súlyos egzisztenciális gondokkal, utóbb betegséggel is küzdött. 1933-ban a „Cercle François Villon” tagjaként ismeretséget kötött néhány avantgárd művésszel. 1936-ban Párizsban – a többi között Vaszilij Kandinszkij és Hans Arp aláírásával – kiadta a „Dimenzionista Manifesztum”-ot, amelynek megjelenése után néhány nappal hazatért gyógyíttatni magát. Átmeneti javulása idején az Orion Rádiógyár számára írt reklámszövegeket. Befelé forduló, halálközelséget sugalló verseit „Kiáltás” címmel foglalta kötetbe 1942-ben.  Az avantgárd új hulláma idején költészete és teoretikus ténykedése iránt ismét nagy érdeklődés mutatkozott. Újabb lírája azonban egyenetlen volt, népszerűségét gyermekversei alapozták meg. Modern francia, orosz és szerb költőket fordított magyarra.

Tarbay Ede Rezső (Budapest, 1932. március 11. – Budapest, 2019. november 9.) József Attila-díjas (1993) magyar dramaturg, író, költő, műfordító (angol, német, francia, török, orosz, norvég, spanyol, horvát, szerb, lengyel), filmkritikus, főiskolai tanár. 1951–1952 között az ELTE BTK könyvtár szakán tanult. 1952–1957 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakára járt; melyre már korábban is felvették volna. Dramaturg szakon osztályfőnöke Mészöly Dezső volt, diplomamunkáját Gyárfás Miklósnál írta. Osztálytársa volt Csurka István és Moldova György is. Első novellái, gyermekversei, műfordításai már főiskolai tanulmányai alatt megjelentek.Ebben tekintetben fordulópontnak számít az 1954-es év, ekkor jelent meg Pásztor című verse a Csillag folyóiratban, Ebédszünet című novellája pedig a Magyar Nemzeten, s egy gyermekverse pedig a Nők Lapjában. 1957–1958 között a Miskolci Nemzeti Színház dramaturgja volt. 1958–1959 között műfordítóként dolgozott. 1959–1965 között a Magyar Televízió ifjúsági osztályán dolgozott szerkesztőként. 1965–1974 között, valamint 1979–1992 között az Állami Bábszínház, 1974–1975 között pedig a Budapesti Gyermekszínház dramaturgja volt. 1975–1979 között szabadfoglalkozású író. *Forrás: Wikipédia

Tardos Tibor (Berettyóújfalu, 1918. január 20.[4] – Párizs, 2004. január 7.) József Attila-díjas magyar író, műfordító, forgatókönyvíró, újságíró. Nevéhez fűződnek Lengyel József, Örkény István, Szabó Magda, Ladik Katalin műveinek fordítása franciára, valamint Jean Cocteau, Montesquieu műveinek magyarra fordítása. Ironikus írásokkal kezdte pályáját, és ehhez a hanghoz tért vissza szabadulása után. A politikában szerzett tapasztalatait groteszk képekben idézte fel. A rendszerváltás óta Magyarországon is jelentek meg könyvei.

*Forrás: Wikipédia

Tersánszky Józsi Jenő (Nagybánya, 1888. szeptember 12. – Budapest, 1969. június 12.) Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, a 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja. Tervei szerint a budapesti egyetem jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíjra összespórolt összeget végül elmulatta és kénytelen volt segédmunkásnak állni. Első novelláját, a Csöndes embereket is pénzgondjai enyhítésére írta. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadta a Nyugat Könyvtár. Gyors egymásutánban születtek művei, köztük a Kakuk Marci ifjúsága, ami 1921-ben jelent meg, és amely fő művének, a ciklikus szerkezetű Kakuk Marci regénynek az első darabja. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok című regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került.

*Forrás: Wkipédia

Thimár Attila József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi oktató, a Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat főszerkesztője (2015. januártól), valamint a lapot kiadó kft. ügyvezetője. A középiskolát a budapesti Veres Pálné Gimnáziumban végezte, 1987-ben érettségizett. 1993-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar, történelem és összehasonlító irodalomtörténet szakon. 1997 végén Révai Miklós és az irodalom- és tudományszervezés 1777–1791 című disszertációjának megvédésével az irodalomtudomány kandidátusa fokozatot szerzett. Dolgozott az Universitas Könyvkiadónál 1993–2009 között, közben 2004-től a Szépirodalmi Figyelő egyik rovatát szerkesztette és 2007-ben átvette a leköszönő L. Simon László főszerkesztő helyét az év végéig. 2010 márciusától a Kortárs rovatvezetője volt, 2015. január óta a lap főszerkesztője. 2012 elején kinevezték a Nemzeti Kulturális Alap könyvkiadás kollégiumának vezetőjévé. Számos kritikája, irodalomtörténeti tanulmánya jelent, illetve jelenik meg a folyóiratokban. Irodalomtörténeti munkáin kívül két haiku kötete is napvilágot látott 2007-ben, illetve 2016-ban a Ráció Kiadónál, melynek – életrajza szerint – szakmai munkáját irányította 2005-től 2010-ig. 

Thorockay Miklósné mester-logopédus, a Gém utcai Komplex Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Szakszolgáltató Központ tagozatvezetője, Éltes Mátyás díjat kapott kiemelkedő gyógypedagógiai munkásságáért. A mester-logopédus 43 éve dolgozik gyerekekkel, és számos felnőtt, a fejlesztőpedagógiát hivatásául választó tanítványa követte őt a logopédusi pályán. A logopédia iránt érdeklődő pedagógusok szakmai sikerét kiadványok, szakkönyvek megírásával segítette. Az évtizedek alatt Kőbányán olyan logopédiai hálózatott hozott létre, amely az országban egyedülállónak számít.

Forrás: https://www.lira.hu/hu/konyv/tankonyv/beszedtechnikai-gyakorlokonyv

Tóth Eszter József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, Tóth Árpád leánya. Apai nagyapja Tóth András szobrász, édesapja Tóth Árpád költő, férje Hollós Korvin Lajos író volt. Fia Hollós Máté zeneszerző és Hollós János, pedagógus, a szakképzési innovációk fontos szakembere a hetvenes években, tragikusan vesztette fiatalon életét. 1939-től újságíró és nyelvtanár volt. Göllner Mária, majd Török Sándor ismeretsége által ismerte meg az antropozófia tanait. 1945-től könyvtárosként, 1949-től pedig szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Az 50-es években főleg gyerekverseket és meséket írt. Az Állami Bábszínház számos bábjátékát sikerrel tartotta műsoron. A 60-as évek közepétől 20 éven át ő volt az írója a Magyar Televízió Zsebtévé című gyermekműsorának.