Tamkó Sirató Károly József Attila-díjas magyar költő, művészetfilozófus, műfordító. A Sirató művésznevet még ifjúkorában vette fel, hogy megkülönböztesse magát orvos édesapjától. Tizenkét éves korától verselt, tizenhat évesen (1921) megjelentette első, Ady Endre hatása alatt álló verseskönyvét, „Az Élet tavaszán”-t. 1922–1927 között Budapesten jogot végzett. Ügyvédjelölt, könyvtáros volt. Verseiben a kor lírai formanyelvének szinte minden lehetőségét kipróbálta. A „Papírember” (1928) című második verseskönyvét, melynek függelékében jelentek meg vizuális versei, értetlen kritika fogadta. Másfél évre Debrecenbe költözött, majd 1930-ban Párizsba utazott. Súlyos egzisztenciális gondokkal, utóbb betegséggel is küzdött. 1933-ban a „Cercle François Villon” tagjaként ismeretséget kötött néhány avantgárd művésszel. 1936-ban Párizsban – a többi között Vaszilij Kandinszkij és Hans Arp aláírásával – kiadta a „Dimenzionista Manifesztum”-ot, amelynek megjelenése után néhány nappal hazatért gyógyíttatni magát. Átmeneti javulása idején az Orion Rádiógyár számára írt reklámszövegeket. Befelé forduló, halálközelséget sugalló verseit „Kiáltás” címmel foglalta kötetbe 1942-ben. Az avantgárd új hulláma idején költészete és teoretikus ténykedése iránt ismét nagy érdeklődés mutatkozott. Újabb lírája azonban egyenetlen volt, népszerűségét gyermekversei alapozták meg. Modern francia, orosz és szerb költőket fordított magyarra.
x