Szerzőink
Thomas Stearns Eliot amerikai születésű Angliában letelepedett irodalmi Nobel-díjas költő, drámaíró és kritikus.
A 20. század első felében jelentősen hozzájárult a költészet újjászületéséhez Angliában és Amerikában, ő volt a modern irodalom ismert és elismert „diktátora”.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/T._S._Eliot)
1970-ben az esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett. Az értelmi fogyatékosok visegrádi intézetében nevelőként helyezkedett el, majd 1977-től kisegítő-iskolai tanár budapesten. Közben gyógypedagógus és magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1983-tól az Ikarus című üzemi lap, 1990-től az Új Ember munkatársa. József Attila díjas (2004).
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elmer_Istv%C3%A1n)
Emilio Salgari olasz író, az olasz kalandregények úttörője. Veronában született. Miután nem vették fel tengerésznek, írói babérokra tört. Több mint kétszáz kalandregényt és egyéb novellát írt, melyben egzotikus helyek és számos kultúrát képviselő főhős szerepel. Leghíresebb főhőse Sandokan.
Könyveit millióan olvasták, de nem volt tehetséges mint üzletember, így nyomorban élt. 1911-ben öngyilkos lett Torinóban.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Emilio_Salgari)
Történész, középkorkutató. Fővárosi, polgári értelmiségi családban született, felmenői közt tehetős budapesti tisztségviselőket is találunk.
1956-ban iratkozott be az ELTE-re, történelem-könyvtár szakra, amelyet 1961-ben végzett el. Kutatási témája (a középkori Magyarország nemesi társadalma) miatt nem taníthatott az egyetemen. Előbb az Egyetemi Könyvtárban kapott állást, majd 1968-tól a Magyar Posta Központi Szakkönyvtárának igazgatója lett.
1982-ben előbb az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos főmunkatársa lett, majd végül Szűcs Jenő vette át az MTA Történettudományi Intézetébe, ahol 1988-tól a középkori osztály vezetőjeként dolgozott. 1996-ban az akadémiai Könyvtár igazgatója lett, de a működtetés nehézségei miatt 15 hónap múltán lemondott posztjáról és visszatért a TTI-be.
1992 és 1993 között tanszékvezetőként tanított a JATE-n, 1993-tól az Eötvös-kollégium tanára volt. Az Akadémián a Történettudományi Bizottságának tagjaként, a társadalomtörténeti munkabizottság alelnökeként, a Magyar-Román Történész Vegyesbiztottság tagjaként, a Századok szerkesztőbizottságának tagjaként, 1993-tól a Középkortudományi Társaság elnökeként, 1997 és 2000 között a Magyar Akkreditációs Bizottság tagjaként dolgozott. Tagja volt a Múlt-Kor internetes történelmi folyóirat szerkesztőbizottságának.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Engel_P%C3%A1l)