Szerzőink

James Fenimore Cooper a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója.

William és Elizabeth Cooper tizenkettedik gyermekeként született, összesen tizenhárman voltak testvérek (akik közül legtöbben meghaltak gyermekkorukban). Amikor 1 éves volt, a család Otsego Lake-ben telepedett le (New York államban, ami akkoriban határvidék volt). Később ebből lett a modern kori Cooperstown. Apja bíró volt és a kongresszus tagja. James Albenybe és New Havenbe járt iskolába, majd a Yale College-ba 1803-1805 között, mint a legfiatalabb tanuló. Azonban kirúgták veszélyes csínytevései (ezek között robbantás is szerepelt), valamint étel eltulajdonítása miatt^.

Három évvel később belépett az Amerikai Egyesült államok Haditengerészetébe, azonban egy-két tengeri út után, mely csak némi tapasztalatszerzésre volt jó, és arra, hogy meglegyen a hadnagyi kinevezése, elvette feleségül Susan Augusta de Lancey-t. Ekkor lemondott tiszti rangjáról, azonban a házassággal egy igen előkelő családba került.

Apja 1809-ben halt meg, amikor James 20 éves volt. Az örökség, amit fiára hagyott, James egész életét meghatározta. Cooper regényeinek mintegy fele a határvidék életével foglalkozik. A Bőrharisnya című műben apját Marmaduke Temple bíró személyében ábrázolja.

1851. szeptember 14-én halt meg Cooperstownban.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Fenimore_Cooper)

Két évtizede járja a világot fényképezőgépével, főleg Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Több mint negyven országban járt, ahol kiterjedt kulturális és antropológiai riportokat készített. A Spanyol Földrajzi Társaság alapító tagja. Tagja a tekintélyes Londoni Királyi Földrajzi Társaságnak is. 2000-ben úgy döntött, hogy végleg elhagyja a televíziós műsorok irányítását, és az utazásnak és a történelem által elfeledett múlt nagy felfedezőiről szóló könyvek írásának szenteli magát. Később híres nőkről írt életrajzokatEzt követően jött a Rebellis Dívák, amely a 20. század hét nagy dívájának életrajzát tartalmazza, köztük Coco Chanel és Maria Callas, Audrey Hepburn, Jackie Kennedy és mások kalandos életét örökítette meg, pontos és élvezetes stílusban. Kiadónknál e köteten kívül Az isteni Lola és az Elátkozott királynők jelent meg.

Forrás: Wikipédia

Művészettörténész, történész.

Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. 2006 és 2017 között Budapest Főváros Levéltárában levéltárosként, 2017-től a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában muzeológusként dolgozik. 2021-től az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének adjunktusa. Fő kutatási területe a 19. második és a 20. század első felének építészet- és várostervezés-története. E tárgyban számos kiállítást rendezett, publikációt közölt. 2020-ban az ELTE-n védte meg „Lajta Béla funerális építészete” című doktori disszertációját. A Holnap Kiadó „Az építészet mesterei” sorozatának a szerkesztésében megjelent kötetei: Lajta Béla (2013 – Gerle Jánossal), Árkay – egy magyar építész- és művészdinasztia (2020). 

Forrás: a szerző

Író, gasztonómiai tárgyú könyvei nagy sikert arattak, mint például a Gundelről, vagy a dobostorta történetéről szóló gaszto- és kultúrtörténeti írások. Kiadónknál a Budapest ízei jelent meg, amelyet angolra és németre is lefordítottunk. A magyar kultúra egyik komoly szegmense a konyhaművészet, ami Európa-szerte híressé vált. A kiváló recepteken túl megismerhetjük gasztronómiai kultúránk történetét - a római és honfoglalás kori hagyatéktól a reneszánsz ünnepi lakomákon keresztül napjainkig, a hamuba sült pogácsától a lacikonyháig.

Forrás: Wikipédia

Orosz író, drámaíró, orvos. Puskin, Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev mellett a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik, de a századforduló drámairodalmának egyik legnagyobb hatású alakja is egyben, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója. Drámái és prózai írásai középpontjában nem a cselekmény fordulatossága, hanem a történések látszólagos esetlegessége, illetve a figurák belső történéseinek, hangulati változásainak részletes ábrázolása áll. Csehov írásaival kapcsolatban majd minden elemzés a felszíni történések hétköznapiságának és a mögöttük megrajzolt lélekállapotok gazdagságának ellentétét emeli ki. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő, illetve annak mulandósága. Ez a mulandóság azonban nem tragikus vagy elégikus: egyszerűen csak triviális, és éppen ezért figuráinak nincs esélyük arra, hogy életüknek mélyebb értelmet találjanak.

*Forrás: Wikipédia