Szerzőink

Művészettörténész, történész.

Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. 2006 és 2017 között Budapest Főváros Levéltárában levéltárosként, 2017-től a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában muzeológusként dolgozik. 2021-től az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének adjunktusa. Fő kutatási területe a 19. második és a 20. század első felének építészet- és várostervezés-története. E tárgyban számos kiállítást rendezett, publikációt közölt. 2020-ban az ELTE-n védte meg „Lajta Béla funerális építészete” című doktori disszertációját. A Holnap Kiadó „Az építészet mesterei” sorozatának a szerkesztésében megjelent kötetei: Lajta Béla (2013 – Gerle Jánossal), Árkay – egy magyar építész- és művészdinasztia (2020). 

Forrás: a szerző

Író, gasztonómiai tárgyú könyvei nagy sikert arattak, mint például a Gundelről, vagy a dobostorta történetéről szóló gaszto- és kultúrtörténeti írások. Kiadónknál a Budapest ízei jelent meg, amelyet angolra és németre is lefordítottunk. A magyar kultúra egyik komoly szegmense a konyhaművészet, ami Európa-szerte híressé vált. A kiváló recepteken túl megismerhetjük gasztronómiai kultúránk történetét - a római és honfoglalás kori hagyatéktól a reneszánsz ünnepi lakomákon keresztül napjainkig, a hamuba sült pogácsától a lacikonyháig.

Forrás: Wikipédia

Orosz író, drámaíró, orvos. Puskin, Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev mellett a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik, de a századforduló drámairodalmának egyik legnagyobb hatású alakja is egyben, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója. Drámái és prózai írásai középpontjában nem a cselekmény fordulatossága, hanem a történések látszólagos esetlegessége, illetve a figurák belső történéseinek, hangulati változásainak részletes ábrázolása áll. Csehov írásaival kapcsolatban majd minden elemzés a felszíni történések hétköznapiságának és a mögöttük megrajzolt lélekállapotok gazdagságának ellentétét emeli ki. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő, illetve annak mulandósága. Ez a mulandóság azonban nem tragikus vagy elégikus: egyszerűen csak triviális, és éppen ezért figuráinak nincs esélyük arra, hogy életüknek mélyebb értelmet találjanak.

*Forrás: Wikipédia

1990-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol nyelv-és irodalom, illetve történelem szakon szereztem diplomát, 1994-ben mint okleveles művészettörténész végeztem. Dolgoztam fordítóként és ösztöndíjasként végeztem a művészettörténet doktori tanulmányaimat az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 2000-2017 között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban majd jogutódjainál dolgoztam, mint tudományos kutató, topográfiai kutató, 2011-2012 között a Topográfiai osztályt vezettem. 2006-ban szereztem meg a PhD fokozatot művészettörténetből.

Főbb kutatási területem a 18–20. századi építészet és szobrászat.  Mint a műemlékvédelemben több mint húsz éve dolgozó kutató több megyében végeztem műemléki revíziós és inventarizációs munkát, illetve irányítottam ilyen programokat (pl. Somogy, Tolna, Csongrád, tolnai Sárköz, Dél-Balaton). Két megye műemlékjegyzékét írtam, ezek közül a Tolna megyei megjelent, a Somogy megyei szerkesztésre vár. Tagja voltam annak a KÖH-ben létrejött munkacsoportnak, amely 2000-től vett részt az Európa Tanács által finanszírozott HEREIN program keretében megvalósuló többnyelvű, örökségvédelmi tezaurusz munkáiban. Számos műemlék tudományos kutatási dokumentációját, illetve védési dokumentációját készítettem el. Feldolgoztam a Sanghajban alkotó Hudec László építész Magyarországon található hagyatékát, 2010-ben jelent meg közös könyvünk Luca Poncellini építészettörténésszel. 2013-2018 között az OTKA (NKFI) 109323 sz. kutatási projektjében (Műemléki topográfiai kutatások Kőszegen és Tokaj-Hegyalján) a Tokaj-hegyaljai kutatások koordinátora voltam. Munkatársaimmal Tállya mezőváros nagytopográfiai kéziratán dolgozunk, amely széleskörű levéltári, szakirodalmi, gyűjteményi kutatásokon és helyszíni lejárásokon alapul.

*Forrás: wikipédia, Magyar Épitészeti Múzeum

Csengery Kristóf (teljes nevén Szegzárdy-Csengery Kristóf) költő, zenekritikus, szerkesztő.

Zenetudományi szakon végzett 1983-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1982-től 1988-ig a Zeneműkiadó Irodalmi Szerkesztőségének, majd a Muzsika szerkesztőségének munkatársa, 1997-től főszerkesztő-helyettese. 1980 óta rendszeresen publikál verseket, az Élet és Irodalom Új Hang rovatában Kálnoky László mutatta be. Angol és német költők verseiből készült fordításai jelentek meg különböző antológiákban. 1981 óta komolyzenei műsorokat készít a Bartók Rádió számára, ugyanettől az évtől kezdve zenekritikákat ír, kritikusként évtizedek óta az Új Zenei Újság rendszeres közreműködője. A Muzsika, az Élet és Irodalom, valamint a Mozgó Világ állandó zenekritikusa. Rádiós munkássága során közel ezer zenekritikai és ismeretterjesztő műsorban beszélt a hallgatóknak a komoly zenéről.

Kritikusi tevékenységét az MHB kritikusi díjával, az MTA akadémiai újságírói díjával, Péterfi-díjjal, a Magyar Rádió Nívódíjával és Szabolcsi Bence-díjjal, költői munkásságát Bölöni György-díjjal, Zelk Zoltán-díjjal, a Mozgó Világ Nívódíjával és Déry Tibor-díjjal ismerték el. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csengery_Krist%C3%B3f)

Csermák Zoltán újságírónak – korábban a Hungaroton egyik vezetőjeként – a zene töltötte ki az életét. A lemezkiadó privatizációja után a Duna Televízió alapítói közt folytatta munkáját. 2005-től nyugdíjazásáig a Magyar Televízió külhoni sajtókapcsolatait ápolta. Jelenleg a Hagyományok Háza határon túli sajtókapcsolataiért felel. Kiadónknál a Metropolitan Opera – kulisszatitkok című könyvünket gondozta, melyet Krénusz József emlékiratai alapján állított össze. Krénusz József élete valóban regénybe illő. 1956-ban kalandos úton hagyta el hazáját, s az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Jóllehet New York egyik legjobb egyetemén végzett, de érdeklődését mégis az operaélet keltette fel, jegyszedőként dolgozott a Metropolitan Operában, számos hírességgel találkozott.

Forrás: erdelyinaplo.ro, Wikipédia