Hudec László

Hudec László (1893 – 1958) A Távol-Kelet világvárosát, Sanghajt gazdagító Hudec László (Besztercebánya, 1893 – Berkeley, Californai, 1958) a huszadik századi építészet történetének legjelentősebb magyar alkotói közé tartozik. Kína és Japán építészeti alapjai megteremtésének, arculata modernizálódásának, a hagyomány és az európai hatások ötvözésének két kelet-európai hőse a nagy nemzetközi elismertségnek örvendő cseh Antonín Raymond és Hudec László. Luca Poncellini torinói építészhallgatóként végzett, sokéves kutatást követően készült el Hudec-monográfiájával. A magyarországi sajtó és szakmai közvélemény érzékenyen reagált a magyar névre dicsőséget hozó, újonnan felfedezett hazánkfia teljesítményére. Hudec Besztercebányán született, származására nézve anyai ágon magyar, apai ágon szlovák felmenőkkel; ő maga a Felvidéket tekintette igazi pátriájának, s bár a történelem szülőhazáját több részre szakította, mindvégig megőrizte kettős kötődését. Mégis természetesnek tekintette, hogy automatikusan megkapott cseh-szlovák állampolgárságát magyarra cserélje, sőt, hogy éveken át magyar konzulként szolgálja Sanghajban honfitársai érdekeit (a legsúlyosabb, háborús években bizonyítva bátorságát és megalkuvás nélküli helytállását). Poncellini munkáját Csejdy Júlia egészítette ki családi dokumentumokkal, levélrészletekkel, pontosította a családi emlékezet megőrizte adalékokkal. A kötet legizgalmasabb kérdése: hogyan vált képessé Hudec arra, hogy az európaitól alapvetően eltérő idegen környezetben, teljesen magára hagyatva – amelyben az ösztönző erő az Istenbe vetett megingathatatlan hit és a helytállás, az elhivatottság belső kényszere lehetett – a nemzetközi elismertség legmagasabb fokára emelkedjen. Angol, amerikai, francia és német lapok rendszeresen közöltek beszámolókat nagyszerű teljesítményeiről, az Amerikán kívüli világ első felhőkarcolójáról, a sanghaji park Hotelről, a legkorszerűbb ázsiai filmszínházról, a Grand Theatre-ről, a Kínában meghonosított expresszionista téglaépítészet alkotásairól. Hudec pályája a historizáló neostílusoktól a kínai hagyományokkal ötvözött funkcionalizmusig ível, az utóbbira például szolgáló dr. Woo házát lelkesen ismertette a tér és forma című folyóirat 1939-ben.