Karinthy Frigyes könyvei

 20. századi magyar irodalom legkülönösebb és legeredetibb életművének a megteremtője; „ezerarcú lélek”, dráma- és regényíró, elbeszélő, humorista, kritikus, filozófus és enciklopédista, a halandzsanyelv, a bűvös szék, a töltőtollkulacs, a műtyúkszem, a borotválható álszakáll és a dupla talpú ruhásszekrény feltalálója, halhatatlanná vált tréfák, telefonviccek feltalálója, beugratások értelmi szerzője, kávéházakban ragyogó-sziporkázó, szenvedélyesen játékos és kísérletező elme, meggyőződéses humanista és a bohózatos humor zsenije, akiről Babits Mihály állapította meg a Nyugat Karinthy-emlékszámában, hogy „ő volt a legkomolyabb írónk”. Az irodalom valamennyi tartományában remekműveket teremtett, de különleges tehetsége előtt az álomnak, képzeletnek, a logikai lehetőségeknek és a lehetetlen logikájának a szférái is sorra megnyíltak. „Ő volt közöttünk az egyetlen zseni”, mondotta róla, ifjúsága kenyeres pajtásáról halálos betegen Kosztolányi Dezső, aki Esti Kornél című novellájában örökítette meg figuráját, a sétapálca helyett vasbotot lóbáló, s az utcán visszafelé, rák módra haladó és medvecukrot rágcsáló Kaniczky alakjában.