Szerzőink

Történelem szakos tanár, „Európa- tanulmányok” specializáció, Debreceni Egyetem, 2003. A Kodolányi János Egyetem Turizmus Tanszékének egyetemi docense. Oktatott tárgyai: Aktuális trendek a gasztronómiában és vendéglátásban, Gasztronómia, Vendéglátó technológia, Bor- és gasztronómiai turizmus menedzsment, Élelmiszerismeret és higiénia, Régi idők konyhakultúrája, Táplálkozástörténet, Világkonyha, Étterem design, Ételkészítés technológiája, Kvantitatív kutatások módszertana a turizmusban, Táplálkozástan, A sokszínű gasztronómia, Gasztro-kultúra, Turisztikai kutatások módszertana, Népi táplálkozás a Kárpát-medencében, Szakdolgozati konzultáció, Kutatásmódszertan, Régi magyar konyhakultúra, Szakdolgozati szeminárium, Szálláshelyi vendéglátás, Vendéglátó szakmai alapismeretek, Magyarország borászata és nemzeti gasztronómiája, Bevezetés a borturizmusba, Kultúra és gasztronómia a távol keleten

Fő kutatási területe a gasztronómia. Kiadónknál az Ízek városa-sorozatban az osztrák főváros, Bécs jellegzetes gasztronómiáját gazdagon illusztrált kötetben mutatja be az olvasóknak.

Gabányi János  magyar újságíró, helytörténész.

A kolozsvári Római Katolikus Főgimnázium elvégzése után Bukarestben kezdte el egyetemi tanulmányait, Kolozsvárt szerzett földrajz–történelem és magyar irodalom szakos tanári diplomát (1940). Szülővárosában középiskolai tanár nyugalomba vonulásáig (1972). Helyi, kolozsvári és bukaresti lapok munkatársa. Szamosújvári népszokásokat mutatott be az Ethnographia-Népéletben (Budapest 1938/1–2), a Makkai Ödön–Nagy Ödön Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez című gyűjteményes kötetben (ETF 103) s a Volly István Erdélyi karácsonyi játékok című kötetben (Budapest 1940). Helytörténeti anyagából kiválik Szongott Kristófnak, a helybeli Armenia című örmény–magyar folyóirat szerkesztőjének életrajza (különlenyomat a szamosújvári állami gimnázium 1942–43-as évkönyvéből).

Szülővárosának régi épületeiről rajzokat, akvarellképeket és olajfestményeket készített, amelyeket Szamosújvárt, Kolozsvárt és Bukarestben állítottak ki.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gab%C3%A1nyi_J%C3%A1nos)

Gál Vilmos (Gál Vilmos Attila) magyar történész-muzeológus.

1997-ben végzett az ELTE-BTK történelem szakán, 1999-ben pedig a Legújabb Kori Muzeológia szakot abszolválta. 1995-1998 között a Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium tanára, 1998 szeptemberétől a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, jelenleg a Történeti Tár főmuzeológusa. Számos tudományos publikáció mellett Tar Attila Szilárddal közösen jegyzi a Dokumentumok a XX. századból című segédkönyvet, melyet a Nemzeti Tankönyvkiadó jelentetett meg.

Legfontosabb munkája a Magyar Nemzeti Múzeum „Tudós magyarok – akik a 20. századot csinálták” című tudománytörténeti állandó kiállítása, melyet 2004-ben Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke nyitott meg. Fontos, hiánypótló munkát végzett a Nemzeti Múzeum két világháború közötti intézmény- és kiállítástörténetének feldolgozásával, mely tanulmányok a Nemzeti Múzeum Folia Historika sorozatában jelentek meg.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1l_Vilmos)

Zenei író, műfordító. Zenét magánúton tanult. Később mozdulatművészeti tanári oklevelet szerzett. A bp.-i Zeneműv. Főisk. zenetudományi tanszakán tanult vendéghallgatóként. 1945-től a Magy. Rádió Ifjúsági Osztályán szerk., ill. külső munkatárs. Fiatalok számára írt monográfiákat „Az én zeneszerzőm” címmel. Dalok, kórusművek szövegét írta, fordította. Muzsikával kapcsolatos versekből antológiát állított össze: A zene szava (Bp., 1973). – F. m. Feleség voltam New Yorkban (útikönyv, Bp., 1966); J. Haydn (Bp., 1966); L. v. Beethoven (Bp., 1966); W. A. Mozart (Bp., 1967); J. S. Bach (Bp., 1968); Fr. Schubert (Bp., 1968); G. F. Händel (Bp., 1969); Bartók B. (Bp., 1970); Liszt F. (Bp., 1972); Kodály Z. (Bp., 1972); Erkel F. (Bp., 1973); Fr. Chopin (Bp., 1976). – Irod. Mándy Iván: Búcsú G. Zs.-tól (Muzsika, 1980. 1. sz.).

Forrás: Wikipédia

Galgóczi Erzsébet Kossuth-díjas magyar író, forgatókönyvíró.

Az általános iskolát szülőfalujában végezte el. Középiskoláit 1941-1945 között végezte Győrben. 1945-1949 között népi kollégistaként a győri tanítóképzőbe járt. 1949-ben érettségizett. A budapesti Színművészeti Főiskolán szeretett volna továbbtanulni, de szülei ezt nem engedték. Még ebben az évben beiratkozott a Budapesti Egyetem Bölcsészettudományi Karára, néhány hét múlva abbahagyta tanulmányait és a Győri Vagon- és Gépgyárban helyezkedett el átképzős esztergályosként. 1950-1955 között a budapesti Színművészeti Főiskola hallgatója volt dramaturg szakon. Leszbikusságát az 1970-es évektől nyíltan vállalta. Évekig élt együtt Gobbi Hilda színésznővel. 1989. május 20-án szívinfarktusban váratlanul meghalt Ménfőcsanakon.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Galg%C3%B3czi_Erzs%C3%A9bet)