Szerzőink

Abraham Skorka argentin biofizikus, rabbi és könyvíró. Abraham Skorka a Buenos Aires-i Latin-Amerikai Rabbiképző Szeminárium rektor emeritusa, Benei Tikva zsidó közösség rabbija.

Világszerte sikert aratott könyve, Az égről és földről a Ferenc pápával való legmélyenszántóbb beszélgetéseit tartalmazza. Jorge Mario Bergoglio bíboros, akit 2013. március 13. óta Ferenc pápaként ismer a világ és Abraham Skorka rabbi régi jó barátok. Mindketten állhatatos hívei a vallások közötti párbeszédnek, amelyen keresztül közös horizont jöhet létre.

*Forrás: Wikipédia

Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas és Res Artis-díjas író, költő, műfordító, drámaíró. 1975-ben született Cegléden és Abonyban nőtt fel. Az ELTE BTK-n diplomázott magyar szakon. Sok műfajú szerző. Műveinek sajátja az erős képiség, a letisztultságra való törekvés, a természetszeretet és a humor. Egyaránt otthon van a felnőtt-, és a gyermekirodalomban. Műfordítói életműve is jelentős. Az apaság élményeit is sokszor művekbe önti. Közel áll hozzá az irodalmi fantasy. Az Artisjus Felügyelő Bizottsági tagja volt az Irodalmi Szakosztály képviseletében nyolc évig. Szerkesztette az Új Forrás gyerekirodalmi rovatát és a www.uveghegy.com gyermekirodalmi magazint. Drámaíróként is ismert, több darabja került bemutatásra különböző színházakban. A Holnap Kiadó "Mesék az operából" című sorozatának egyik szerzője. Egyik mestere Tandori Dezső volt. Budapesten él. Két lány apja. Felesége Kása Tímea színésznő.

Forrás: Wikipédia

Agócs Károly 1949-ben született, spanyol-francia szakon szerzett diplomát. Első regénye az 1997-ben megjelent A lélekmadár volt. Legutóbbi műve, A fekete kristálygömb három részből áll: Elbeszélések, Példázatok és Miniatúrák. Agócs könyvében mindazt megtaláljuk, ami Umberto Eco szerint a Borges-féle narratív szövegeket jellemzi: a labirintus és a tükörmisztériumok eszméi, intertextualitás, filozófiai és metafizikai elmélkedések paraboláiban. Ugyanakkor ne tévesszenek meg bennünket a nyilvánvaló párhuzamok. Agócs Károly írói világképét saját megélt élményei, filozófiai és mitológiai ismeretei, az ezoterika egyes irányzatai (mágia, spiritualizmus) iránti érdeklődése alakították ki. 

*Forrás: kello.hu

Kirgiz és orosz nyelven egyaránt alkotó kirgiz író, a kirgiz irodalom legjelentősebb alakja. Kirgizisztánban, az üzbég határ melletti Talasz völgyben található apró faluban, Sekerben (kirgizül: Шекер) született. Nevét Dzsingisz kánról kapta. Kisgyermek korában családja nomád, vándorló életmódot folytatott, mint akkoriban a legtöbb kirgiz. Csak hat osztályt fejezett be az általános iskolából, majd 14 éves korában (a második világháború idején) a falusi tanács elnöke lett és az adók beszedésével is őt bízták meg. Szülei állami alkalmazottak voltak Sekerben. 1937-ben édesapját, aki a Kirgiz Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa prominens tagja volt, Moszkvában burzsoá nacionalizmussal vádolták meg és letartóztatták. Az elmondások szerint, Sztálin egyik tisztogató akciója keretében, a Biskek melletti Cson Tas-ban végezték ki 1938-ban, az egész kirgiz Központi Bizottsággal együtt.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Csingiz_Ajtmatov)

Alessandro Gatti (Alessandria, 1975) olasz író, fordító és forgatókönyvíró, számos, több nyelvre lefordított gyermekregény szerzője. Alessandro Gatti 1975-ben született Alessandriában. Gyermekkorának nagy részét Calamandrana kis falujában töltötte, Monferratóban. Ezután Torinóba költözött, ahol filozófiából diplomát és PhD fokozatot szerzett. 1996 és 2005 között a Narrazioni máltai szépirodalmi magazin szerkesztője volt, amelyben több története is megjelent. 2005 óta barátjával, Pierdomenico Baccalario-val kiadta a Candy Circle (Mondadori) című gyermekkönyv-sorozatot és a Vicolo Voltaire I. sárgái című sorozatot.Legfrissebb művei közé tartozik az Ossian és Grace című regény (Mondadori, 2015) és az I Faccioni című sorozat (Edizioni EL, 2015).  Néhány éve Olaszország és az Egyesült Államok között osztva él. Felesége Carlotta Pavese filozófus, a Cornell Egyetem professzora.

*Forrás: Wikipédia

Alessandro Molinari Pradelli, író és újságíró, a jól ismert karmester, Francesco Molinari Pradelli fia.

1945-ben született, kasztenázi származású. Mintegy ötven éven át foglalkozott borászattal és gasztronómiával, sokrétű érdeklődéssel az olasz regionális konyha, a paraszti civilizáció, a hagyományok, a kézművesség, az ókori művészet iránt.

Legnagyobb szenvedélye a műgyűjtés volt.  Egy Castenaso melletti villában őrzik ma is értékes művészeti gyűjteményét, ami közelebb hozta őt a helyi művészekhez, különösen a Nasica néven ismert Augusto Majanihoz.

Allue játékokat tervez, a designban nagyon sikeres. Már több száz játékot talált ki és tervezett meg. Különleges játékokat a gyerekeknek, családoknak és barátoknak. Számos könyve jelent meg a témában, kiadónk magyarra fordíttatta a Játékok nagy könyvét, mely nagy népszerűségnek örvend a gyerekek, a szülők, de a pedagógusok körében is, hiszen az óvodai, iskolai foglalkozások alkalmával rengeteg lehetőséget nyújt a könyv az új játékok megismerésére.

Forrás: Wikipédia

Anna Bågstam 2018-ban jelentette meg első könyvét Ögonvittnet címmel, amely egyben a Harriet Vesterbergről szóló detektívsorozat első része is.  2019-ben kiadta a Skuggspelet című könyvet , amely a Harriet Vesterbergről szóló detektívsorozat önálló könyve. 2020-ban jelent meg a detektívsorozat harmadik könyve, a Mörkermannen. 2022 nyarán jelenik meg Bågstam negyedik könyve, a Hemligheten , amely új detektívsorozatának első része.

Forrás: wikipedia

Magyar költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi című elbeszélő költemény hozta meg számára. Lélektani balládai jelentősen megváltoztatták a magyar irodalom ballada értését. Verseiben, balladáiban, értekezéseiben hatalmas örökséget hagyott maga után. A magyar nyelv művelője és díszítője, igazi poeta doctus.

(forrás:http://hu.wikipedia.org)

Szentistváni Babits Mihály, teljes nevén Babits Mihály László Ákos (Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Költészete évtizedeken át a magyar líra élvonalában állt. Értelmi gazdagság, sokszínűség és csiszolt verskultúra jellemzi. Korai éveiben a személytelen líra meghonosítására törekedett, erkölcsi felelősségtudattól áthatott, személyes arculata – erős érzelmi hatás egyidejű megjelenésével – inkább csak a háborús évektől jellemzi lírájának egy részét. Fortissimo című verséért – amelyben az első világháború tombolásának meg nem akadályozása miatt Istennel is pörbe szállt – vallás elleni vétség címen indítottak ellene eljárást; ugyanakkor művei sokaságában vall közvetetten vagy közvetlenül is alapjában katolikus világszemléletéről. Elmélyült gondolkodása érvényesült részben filozófiai tárgyú esszéiben és az európai irodalom áttekintésében. Kísérletező készsége hagyományos és modern törekvések ötvözeteit nyújtó prózai írásaiban is megnyilatkozott.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Babits_Mihaly)

Költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. 1837–1838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatója, 1847-1848-ban a Nemzeti színház aligazgatója volt.

Igényes és következetes kritikájával, amely felméri az egész irodalmi és színházi életet, sok ellenséget szerez magának. Vitatkozókedve újabb és újabb irodalmi harcokba keveri. Ellenfelei egyre jobban érzik, hogy politikai elvekben is továbbtart, mint ők. Ki mer állni az úri tekintélyek ellen, sőt nyíltan tagadja a tekintélyeket. Csakis a meggyőző érvelést hirdeti mértékadónak az irodalmi és társadalmi igazságokban. Ez a bátorság azután olyan tekintélyt szerez nevének, hogy ő lesz az 1837-ben végre megszülető Nemzeti Színház első igazgatója. Kritikusi elveit igyekszik érvényesíteni a színház vezetésében. Ez olyan összeütközésekhez vezet, hogy lemond, és visszatér a kritikusi tollhoz. Ez időben folyik a nagy csatározás a romantika németes és franciás iránya között. Bajza felismeri, hogy a francia típusú romantika, s mindenekelőtt vezéralakja, Victor Hugo, a demokráciát fejezi ki, szemben a merőben más jellegű német romantikával. Ez időben tehát kritikai főcélja Victor Hugo népszerűsítése. A vita hevében néha olyan túlzásokig is elmegy, hogy a nagyon szeretett Hugót nagyságban a nagyon tisztelt Shakespeare mellé, sőt elé állítja. Persze akkor Hugo ilyen szenvedélyes népszerűsítése haladó politikai kiállás volt. És Bajzánál a kritikust nem lehet elválasztani a haladó politikus-publicistától. Ugyanakkor minden más kritikus fölé helyezte filozófiai képzettsége és esztétikai szakszerűsége.

Forrás: Wikipédia, A Magyar Irodalom Arcképcsarnoka

Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Ő szervezte először ciklusba szerelmes verseit. Balassit a magyar szerelmi költészet megteremtőjeként tisztelhetjük. Verseiben érzékelhető a reneszánsz ember öntudata, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekinti. Sok szerelmi költeménye fordítás, művein érezhetjük az itáliai reneszánsz és főleg Petrarca hatását. A tőle fennmaradt versek közül a legtöbb vers szerelmi témájú.

Balassi szerelmi költészetének gyökerei a lovagi költészetig, trubadúrlíráig nyúlnak vissza – a hölgy eszményítése, udvarias hangja, távolságtartó attitűdje miatt. Helyet kapnak benne a virágénekek kedvelt virágmetaforái (rózsám, violám). A női test szépségének kiemelésében, finom hangú erotikus célzásokban pedig ugyancsak a petrarkizmus hatása észlelhető.

Először a Brüsszeli Szabadegyetemen (1985-1986), majd az ELTE Bölcsészettudományi Kar, magyar-francia szakon (1986-1988) végezte felsőfokú tanulmányait. Ezt követően 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (1989-1993), Iglódi Istvánosztályában. 2007-ben elvégezte az Analog Artists Akadémia forgatókönyv író kurzusát.

Színészként kezdett 1991-ben, a Nemzeti Színház társulatában, ahol Shakespeare és Goldoni drámáiban játszott főszerepet. 1994-től szabadfoglalkozású színművészként játszott a Buda Stage, a Karinthy Színpad és a Vidám Színpad előadásaiban, valamint a TV2műsorvezetője volt. Mint színpadi szerző 2001-ben mutatkozott be a nagyközönségnek az Isteni Show című musical szövegírójaként és zeneszerzőjeként.

Forrás: Wikipédia

Balázs Attila (Újvidék, 1955. november 5.) József Attila-díjas (2010) író, újságíró, műfordító, szerkesztő. Az Ex Symposion című folyóirat egyik alapítója.

Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanult magyar nyelv és irodalom szakon 1974-1979 között. 1982-1983 között az Új Symposion folyóirat szerkesztőségének tagja; előbb olvasószerkesztőként dolgozott, később pedig a redakció 1983-ban történt leváltását követően szabadúszóvá vált. 1983-1987 között szabadúszó lett; Ljubisa Ristic mellett rendezőasszisztens, fordító, tolmács volt. 1987-1990 között az Újvidéki Rádiónak volt a munkatársa. 1990-1991 között az Újvidéki Televízió művelődési rovatát vezette. 1991 ősze óta lakik budapesten. 1991-1994 között a Pesti Hírlap külpolitikai munkatársa volt; egy darabig a horvát frontszakaszon volt haditudósító, ezután külpolitikai újságíró lett. 1994-2012 között a Magyar Rádió irodalmi-művészeti riportereként, szerkesztő-műsorvezetőjeként, dramaturgjaként és hangjátékszerzőjeként működött. Egy ideig a kulturális szerkesztőséget vezette.

(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_Attila_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4. - Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim károly) és a filmesztétikára.

(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_B%C3%A9la_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

József Attila díjas író, dramaturg.

Az ELTE magyar-történelem szakán tanult. Pályáját üzemi lapoknál kezdte. Már harminc éves elmúlt, amikor íróként debütált. Néhány éven belül több kötete -jelentős közönség és kritikai sikerrel- megjelent. Rövid időre az irodalmi élet középpontjába került, alkotásai érettségi tételek, egyetemi tan- és vitaanyagok lettek. 1976-tól a filmgyárban dolgozott dramaturgként, számos film stáblistáján találkozhatunk nevével. Több művét is megfilmesítették. Az 1980-as évektől fokozatosan kikerült az irodalmi élet fókuszából, részben indokoltan, mivel jelentősebb művet már nem alkotott. Hosszan tartó súlyos betegsége is akadályozhatta alkotó munkájában.

Több évtizedig élt Budapest XII. kerületében, a Krisztinavárosban. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_J%C3%B3zsef_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

2013-ban végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. 2015 novembere óta a Magyar Építészeti Múzeumban dolgozik muzeológusként. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásaival az európai szecessziós építészet kutatását végezte hét éven át. Fő kutatási területe Kőrössy Albert Kálmán építőművészete, a szecesszió építészetének etimológiai problémái hazai és nemzetközi viszonylatban, valamint Foerk Ernő építészete és Medgyaszay István művészeti kapcsolatai Indiában. 2018 novemberétől a Magyar Építőművészek Szövetségének ösztöndíjával Gonda Károly magyar építőművész munkásságát kutatta Sanghajban, amelyről 2019-ben Sanghaj ultramodern magyar építésze címmel jelent meg magyar-angol-kínai nyelvű könyve Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa jóvoltából. 2020 tavaszán elvégezte a Harvard Egyetem The Architectural Imagination című építészetelméleti kurzusát. 2018 és 2019 között a Medgyaszay István építészetét bemutató utazókiállítás projektigazgatói feladatait látta el. a PPKE Történelemtudományi Doktori Iskolájának ösztöndíjas hallgatója

Forrás: https://memmdk.hu/munkatarsak/baldavari-eszter

József Attila díjas író, szerkesztő, dramaturg. A Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós-műsorkészítés egyik megalapozója, a televíziózás hőskorának meghatározó egyénisége, számtalan közkedvelt mesesorozat, hangjáték, mese és meseregény írója, fordítója.

Már kisgyermekként is jól rajzolt. Anyja már 5 éves korában megtanította olvasni, írni. Korai olvasmányai (Karl May, Jókai Mór) nagy hatással voltak rá.

A gimnázium első két osztályát magánúton végezte. Vizsgáit a székesfehérvári leánygimnáziumban (jelenleg Teleki Blanka Gimnázium)) tette le. Ott végezte el a III. évet is. A következő évben a család úgy döntött, hogy a budapesti Angolkisasszonyok zárdájában tanul tovább. A zárdai életet nagyon nem szerette.

1937. októberétől Bécsben a Frauenakademie nevű rajzintézetben rajzolni tanult. Tanultak könyvillusztrálást és plakátrajzolást is. Ezt az iskolát nagyon szerette. Közben (14 éves korában) a Magyar Úriasszonyok nevű folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték.

1944-ben feleségül ment dr. Németh Sándorhoz, akitől két lánya született, Ágnes és Anna.

1958 február 1-től 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televiziónál dolgozott. 1961-től bábjátékokat írt (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola), majd rajzfilmek forgatókönyvét (Kukori és Kotkoda, Frakk, a macskák réme). 1968-ban indította az első környezetvédelmi műsort, a Kuckót.

Később több könyve (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola-kötetek, Frakk-kötetek, Szeleburdi család) és fordítása (Babar) is megjelent. A Szeleburdi családot és a Hajónaplót Palásthy György két filmben feldolgozta. A Magyarországon a 90-es évek közepén bemutatott Garfield rajzfilmekhez is ő készítette el a magyar szövegeket.

Férje 1989-ben meghalt, s ezt a csapást nem tudta feldolgozni. Utána visszavonultan élt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1lint_%C3%81gnes)

Magyar író, pedagógus.
1922-ben Nekézsenyben született. Itt élt 1935-ig. A szülei jómódú parasztok voltak, akik a fiukból is gazdálkodót akartak nevelni. Ő azonban tanulni vágyott, így jutott el a sajószentpéteri polgári iskolába. Ezután Sárospatakon tanult tovább a Református Tanítóképzőben, ahol népiskolai tanítói oklevelet szerzett. 1945 májusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946 végén szabadult. 1947-ben a Miskolci Gazdaképző Iskola tanítója lett. Ezután a Budapesti Pedagógiai Főiskola magyar-történe­lem szakára került, de nem államvizsgázhatott, mert a szüleit kuláknak nyilvánították. 1957-ben rehabilitálták, így államvizsgát tehetett Szegeden, s megkapta tanári diplomáját. Ezután különböző gyárakban dolgozott, mint segédmunkás. Később Ózdon, Pest megyében és Budán tanított. 1983-ig - nyugdíjba vonulásáig - tanárként, könyvtárosként dolgozott.

1941 óta ír, publikál, kezdetben folyóiratokban. Az alkotásaiban szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi eseményeket elevenít meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg. Az ifjúságnak főként elbeszéléseket, mondákat, regényeket, meseregényeket ír, amelyekben gyakran idézi fel gyermekkora emlékét.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_B%C3%A9ni)

Jeles osztrák patológiás anatómia professzor, prosector és törvényszéki orvosszakértő, szenvedélyes kutatója volt a történelmi személyiségek betegségeinek és halálának.

*Forrás: Wikipédia

Diplomata, politikus, 1941 április 3-tól 1942 március 7-ig Magyarország miniszterelnöke.

A népbíróságokon háborús bűnökkel vádoltak közül az ő szerepe és felelőssége osztotta meg leginkább a magyar közvéleményt. Bárdossy személyéről és tetteiről kivégzése óta bizonyos körökben vita folyik. Egyesek, többek közt Schmidt Mária történész (Diktatúrák ördögszekerén, 1998) ugyanis az 1945 utáni első kirakatper áldozatát látják benne.

Forrás. Wikipédia

Nyelkönyvíró. Spanyol nyelvkönyvei nagy sikert arattak a nyelvet tanulni vágyók körében. Kiadónknál a Manos a la obra című nyelvkönyv örvend népszerűségnek. Egyre többen ismerik fel, hogy érdemes spanyolul tanulni, hiszen nem csak Európában, hanem egész Dél-Amerikában, sőt az Amerikai Egyesült Államok déli részén is megértethetjük magunkat, ha ellátogatunk ezekbe az országokba.

Forrás. Wikipédia

Samuel Barclay Beckett (Dublin, 1906. április 13. - Párizs, 1989. december 22.) ír költő, próza- és drámaíró.

A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952).
1969-ben a Svéd Akadémia Beckettnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat: "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni".

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Samuel_Beckett)

Kiemelt szerkesztő-műsorvezető, újságíró, zenész

A Zeneakadémián és a Berlini Filharmonikusoknál végzett tanulmányok, illetve a Budapesti Fesztiválzenekarnál eltöltött aktív zenészi évek után az újságírás felé is fordult, sok éven át a zenekari tevékenységekkel párhuzamosan, majd kizárólagosan. Élő műsorok, művészportrék, gyermek- és ifjúsági műsorok szerkesztő-műsorvezetője a Bartók rádióban, valamint a Magyar Állami Operaház, az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány, a BMC, a Müpa, a Filharmónia Magyarország, és sok más zenei- és kulturális intézmény koncertjeinek és rendezvényeinek műsorvezetője-háziasszonya. Zenés mesekönyvek, és életrajzi kötetek írója, kulturális és életrajzi témájú cikkek szerzője.

Forrás: https://cziffrafesztival.hu/eloado/becze-szilvia/

Harriet Elizabeth Beecher Stowe (USA, Connecticutm Lichtfeld, 1811. június 14. - Connecticut, Hartford, 1896. július 1.) amerikai író, abolicionista, a Tamás bátya kunyhója című regény szerzője.

A kongregacionalista prédikátor Lyman Beecher legfiatalabb lánya, az író és pedagógus Catherine Esther Beecher és a liberális teológus és híres abolicionista Henry Ward Beecher testvére. 1832-ben a család Cincinattibe költözött, ami akkoriban az abolicionizmus melegágya volt. Itt ismerkedett meg Harriet a rabszolgaság problematikájával és a Földalatti Vasút tevékenységével. 1836-ban hozzáment Calvin Stowe-hoz, egy özvegy lelkészhez, akivel később a maine-i Brunswickba költözött, ahol a férje a Bowdoin College tanára lett. Hét gyermekük született, de néhányuk nem érte meg a felnőttkort.

A Tamás bátya kunyhója válaszként született az 1850-ben elfogadott „Szökött rabszolga törvény”-re.

A polgárháború után több iskolát és menhelyet alapított a felszabadított rabszolgáknak. 1896. július 1-jén halt meg.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Harriet_Beecher_Stowe)

Benedek Elek  magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagymesemondó”.

Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.

1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezüst Mesekönyv; Arany Mesekönyv) főként az Az Ezeregyéjszaka meséi és a Grimm fivérek meséinek átiratai: tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.

1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Benedek_Elek_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

1960 és 1965 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatott tanulmányokat. Ezt követően 1982-ig a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának munkatársa, emellett 1974-től 1986-ig Magyar Iparművészeti Főiskolán is tanított XIX-XX. századi egyetemes és magyar művészeti tantárgyakat.

1982-ben nevezték ki a Magyar Nemzeti Galéria igazgatójának. Pozícióját rendkívül hosszú időn keresztül (28 év), 2010-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Így fogalmazott a vezetése alatti időszakkal kapcsolatban:

„Jó állapotban vettem át. Szerencséje volt a Galériának a késői születéssel – 1957-ben alapították – nálunk rend van, itt nincsenek leltározatlan műtárgyak. Fontos, hogy az ember tudja, mije van. Az volt az elvárás, hogy muzeológiailag hiteles, múzeumba illő kiállítások legyenek, vagyis ne rövid, egymást váltó, hanem tudományos kutatásokkal megalapozott, összefüggéseket feltáró kiállítások szülessenek, tudományos igényű katalógusokkal. Ezt teljesítettük. Amit a muzeológiai szakma, a művészettörténészek fontosnak éreztek, azokat a témákat lehetett feldolgozni, és meg is volt hozzá minden feltétel.”

1976-ban munkásságáért Munkácsy Mihály-díjat kapott.

Forrás: Wikipédia, Art Magazin

Vetró Géza néven született (ősapja, Giovanni Vetro talján építőmester a 18. század elején itt telepedett le), majd nevelőapja után Rozner, 24 éves korától magyarosított: anyai nagyapja után Bereményi a neve. Gimnáziumi tanulmányainak első évét az 1960–61-es tanévben a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolájában végezte el. 1970-ben az ELTE BTK olasz–magyar szakán végzett. 1971-ig a Mávelt Nép Könyvterjesztő Válallat reklámpropagandistája, majd a Pannónia Filmstúdióban szinkrondramaturg. 1978-tól szellemi szabadfoglalkozású. 1995-ben a szolnoki Szigligeti Színházban rendez Schwajda Györggyel. 1997-2006 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban művészeti vezető, 2006-ban a színház örökös tagjává választotta. Cseh Tamás állandó alkotótársa volt. Négy házasságából két leány- és két fiúgyermeke van. Legidősebb lánya, Pásztor Anna az Anna and the Barbies énekes dalszerzője.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Berem%C3%A9nyi_G%C3%A9za)

Francia író, történész és költő. Számos francia irodalmi díjat nyert, első regényével elnyerte a rangos Goncourt-díjat. Utazási magazinok szerkesztője, riportokat készít például a Tour de France-ról. Fia tragikus halálát regényben dolgozta fel. Nagysikerű gyermekkönyveket is ír, melyek az elfogadás, a tolerancia szellemében íródtak.

*Forrás: Wikipédia

Nagyapja Bibó István etnológus, édesapja Bibó István politikus, édesanyja Ravasz Boriska, Ravasz László református püspök lánya. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen diplomázott magyar-művészettörténelem szakon, majd 1970-ben építészettörténeti témával egyetemi doktori címet szerzett. 1965-től az I. kerületi Ingatlankezelő Vállalat Műemléki Osztályán dolgozott. 1980-tól 1990-ig az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Feleségével jelentős szerepet játszottak a Baér-Madas Református Gimnázium 1989-es újjászervezésében, amelynek 1990-től igazgatója lett. 1995-ben leváltották a gimnázium éléről, ennek hatására a tanári kar jelentős része is távozott. 1996-ban feleségével és tanár munkatársai egy részével együtt megalapították a Protestáns Gimnázium Egyesületet, majd 1997-ben a Sylvester János Protestáns Gimnáziumot, amelynek igazgatója volt 2008-as nyugdíjba vonulásáig. 2001-ben Várhegyi György-díjat, 2008-ban Pannon Példakép Díjat kapott.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Bib%C3%B3_Istv%C3%A1n_%28m%C5%B1v%C3%A9szett%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz%29)

Bibó István (Budapest, 1911. augusztus 7. – Budapest, 1979. május 10.) Széchenyi-díjas (posztumusz, 1990), jogi doktor (Szeged, nemzetközi jog, 1933, jogbölcselet, 1934, habilitált, 1940), egyetemi tanár (politikatudomány, Szeged, 1946-1950), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946-1949), a Kelet-európai Intézet elnökhelyettese (1947-1949), könyvtáros (ELTE Egyetemi Könyvtár, 1951-1957, KSH, 1963-1971), politikai fogoly (1957-1963). Nemzetközileg kimagasló, hazai viszonylatban pedig a 20. században a legnagyobb demokrata politikai gondolkodó, 1956-ban a Harmadik nagy Imre kormány - a szovjet megszállás után helyén kitartó, s a megszállás ellen tiltakozó - államminisztere. Bibó István (1877–1935) szegedi egyetemi könyvtárigazgató és Bibó Istvánné, Graul Irén (1889-1979) fia.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Bib%C3%B3_Istv%C3%A1n_%28politikus%29)

Peter Bischel, az 1935-ben Luzernben született svájci író tanítóként kezdte, de rövidesen novelláiról és újságokban megjelenő tárcáiról vált ismertté hazáján kívül is. Egy asztal az egy asztal című kötete először 1969-ben jelent meg Gyerektörténetek címmel, és a következő évben elnyerte a német ifjúsági könyvek nagydíját.

(A kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Peter_Bichsel)

Történész, a Fazekas Mihály Gimnázium történelemtanára. Számos középiskolai tankönyvet írt, valamint az első világháború szakavatott elemzője, a témáról több könyvet is publikált.

A Lövészárkok a Közép-európai Egyetemen (CEU) megvédett disszertációjának átdolgozott, magyar nyelvű változata.

(Bihari Pétert) Érdemes hosszabban is idézni: „Nehéz elképzelni, hogy a világháború nélkül Magyarországon a dolgok békés vágányon maradtak volna. Visszatekintve: a »zsidókérdés« és az antiszemitizmus kiéleződése éppoly elkerülhetetlennek tűnik, mint a történelmi Magyarország széthullása, csak a háború nélkül talán más módon, más körülmények között ment volna végbe. A küzdelemnek be kellett következnie, mert a modern, nyugatra tekintő Magyarország (»Pannónia«) és az elmaradott és a modernizációt elutasító Magyarország (»Hunnia«) közötti szakadék – törésvonal – túl mély volt, és a századelőn csak mélyült. Közhely, hogy a magyarországi antiszemitizmus a modernizáció és a liberalizmus krízisének jellegzetes tüneteként, kísérőjelenségeként fogható fel. A világháború rendkívüli mértékben felerősítette a válságot, és a kétféle Magyarország közötti szakadékot is tovább mélyítette. Egy kváziliberális állam akarta rákényszeríteni új szabályait egy kelletlen társadalomra, nagyon tökéletlenül. Az egyszerre omnipotens és impotens állam legaktívabb ágenseiként a zsidók tűntek fel, bár nyilván nem olyan nyomasztó mértékben, ahogy a közvélemény érzékelte.”

*Forrás: Holmi (online kiadás) Dupcsik Csaba: A hiányzó láncszem

Angol-amerikai filozófus, az analitikus filozófia fontos alakja a 20. század első felében. Matematikai tanulmányokat folytatott Cambridge-ben, ahol felkeltette érdeklődését a filozófia éa a matematika kapcsolata. Első könyvét is ebben a témakörben publikálta Matemaika és természet címen. A londoni Nevelési Intézetben szerkesztőként és lektorként dolgozott. 1ö40-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, az illions-i és a cornelli egyetemeken tanított.

Forrás: Wikipédia

Író-szerkesztő, gyermek- és tankönyvek írt, több mint 20 könnyített olvasmány szerzője. Az Oxford Bookworms és a Waterstones sorozatszerkesztője. Számos gyerekkönyv és képes nyelvkönyv fűződik a nevéhez. Angliában él a családjával.

Forrás: Wikipédia

Kismarjai Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.) magyar államférfi, Bihar vármegye főispánja, 1605 és 1606 között Erdély fejedelme. A három részre szakadt Magyarország egyik jelentős hadvezére és az Erdélyi Fejedelemség további jövőjét meghatározó politikai vezető.

Az általa vezetett szabadságharc nagy eredménye, hogy biztosította Erdély szuverenitását és a Királyi Magyarország jogállásának megtartását. A tizenöt éves háború lezárásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett, továbbá jelentős szerepet játszott a reformációban.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bocskai_Istv%C3%A1n)

Bodó Béla (Budapest, 1903, július 15. - 1970. október 20.) újságíró, író, nagy sikerű mesekönyv sorozata a Brumi-könyvek.

Pályáját 1926-ban a Pesti Naplónál kezdte. Színes, mozgalmas riportjai és tárcái 1940-ig jelentek meg a lapban. 1945-48-ban a Szabad Népnél és a Népbírósági Közlönynél (1946-tól Ítélet) dolgozott, és heti rendszerességgel írt tárcáiban védelmébe vette a népbíróságok kíméletlen gyakorlatát. Később a Dolgozók Világlapja, majd a Magyar Nap szerkesztője. 1950-53-ban a Népszava nyomdai szerkesztője volt. 1953-ban több hónapra bebörtönözték, amiért a Sztálin súlyos betegségéről szóló cikk szövegében a „mélységes megrendülést”-t véletlenül „mélységes megrendelés”-nek szedte. 1953-tól a Nők Lapjánál dolgozott, 1957-től 1963-ig, nyugdíjazásáig az Esti Hírlap szerkesztője volt. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bod%C3%B3_B%C3%A9la_%28%C3%ADr%C3%B3%29)
 

Bodó Péter (1986) művészettörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza, a Szépművészeti Múzeum muzeológusa. Kiadónknál Sándy Gyuláról szóló monográfiája jelent meg. Sándy Gyula Fő művének a Budai Postapalota tekinthető (1923–1926). Építészetén kívül tanári munkássága is kiemelkedő, negyven éven keresztül oktatott építészeket előbb a Felső Építő Ipariskolában, majd a Műegyetemen. Aktívan részt vett a szakmai közéletben, számos szervezet tagja volt, melyekben rendszeresen tartott előadásokat is. Széles körű műveltségét gazdag publikációs jegyzéke is bizonyítja.

Forrás: Wikipédia

Bogyay Katalin nagykövet, 2015. január 1-től Magyarország állandó képviselője az ENSZ-nél, New York-ban. 2009 és 2014 között Magyarország UNESCO nagykövete Párizsban. 2011 és 2013 között az UNESCO  közgyűlés 36. ülésszakának elnöke.

Budapesti egyetemi tanulmányai után színházi és zenekritikusként dolgozott, majd a Magyar Televízió szerkesztő-riportere lett. A rendszerváltást követően Londonban újabb egyetemi fokozatot szerzett és a brit fővárosban folytatta televíziós munkáját.

1998-99 között az UNESCO főigazgató megbízására a Budapesten megrendezett, első UNESCO tudományos világkonferencia előkészítésének kommunikációs feladatait látta el.

A Londoni Magyar Kulturális Központ igazgatója 1999-2006 között, 2003-2004-ben a Magyar Magic magyar kulturális évad kezdeményezője és vezetője.

2006-2009 között az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkáraként dolgozott.

UNESCO-nagykövetként 2011-ben az EU csoport elnöke volt, 2010-ben a II.-es választási csoport elnökének választották, 2009-ben a 35. Közgyűlés egyik alelnöki pozícióját látta el, 2007-ben a 34. Közgyűlés kulturális bizottságának alelnöke volt.

2011-ben a Végrehajtó Tanács egyhangú javaslatára 193 ország egyhangúan választotta a Közgyűlés 36. Ülésszakának elnökévé két évre. Az időszak egyik nagy visszhangot kapott eseménye volt, hogy a szervezet 2011. október 31-én teljes jogú tagjává választotta a nemzetközi elismertségért harcoló Palesztin Hatóságot. A döntés hatására az Egyesült Államok megvonta pénzügyi támogatását az UNESCO-tól. A kötelező tagdíj befizetésének elmaradása miatt a szervezet felfüggesztette az Egyesült Államok szavazati jogát az UNESCO Közgyűlésben.

Vezetése alatt döntött a közgyűlés arról, hogy 2013-2022-es időszakot a Kultúrák közeledésének ENSZ évtizedévé választja. Ezt 2012-ben hagyta jóvá az ENSZ Közgyűlés. Az általa vezetett 36. közgyűlés vette fel Dél-Szudánt a tagok sorába, valamint kiáltotta ki a Jazz és a Rádió világnapját.

2012 óta Glasgow University díszdoktora, mely címet a nemzetek közötti párbeszéd és a skót-magyar kulturális kapcsolatok erősítéséért végzett munkájáért nyerte el.

2014 óta a Kulturális diplomácia és a művészetek program elnöke a Kulturális Diplomácia Intézetben. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bogyay_Katalin) 

Robert Oxton Bolt CBE angol drámaíró és kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró volt, aki a Lawrence of Arabia, a Doctor Zhivago és az A Man for All Seasons forgatókönyveinek megírásáról ismert, amelyek közül az utóbbi kettő elnyerte a legjobb Oscar-díjat. Adaptált forgatókönyvei alapján számos sikeres történelmi film készült.

Forrás: Wikipédia

Művészettörténész, fotóművész, látványtervező, szerkesztő.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Városmajori Gimnáziumban (1993–1997 között) végezte,majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet szakos hallgatója, később állami ösztöndíjas doktorandusza (2007–2009), a Monarchikum kutatócsoport tagja. Kutatási területe: az uralkodócsalád képzőművészeti reprezentációja, a 19. század és a századforduló emlékezetkultúrája és emlékműszobrászata. Jelenleg szabadúszó művészettörténészként, szerkesztőként (Oktatási Hivatal), illetve grafikusként-fotósként (Latinovits Színház) dolgozik.

Forrás: a szerző

Francia író, filozófus, szerkesztő, filozófiatörténész. Paracelsus életművének kutatására specializálódott. 

Kiadónknál A filozófiatörténet története című kötete jelent meg.

Formálisan tekintve a filozófiatörténet másodlagos diskurzus, amely sokrétű, ám specifikus módon bizonyos elsődleges diskurzusok visszhangja. E visszhang mint sajátos műfaj sem nem puszta összefoglalása, sem nem egyszerű ismétlése, sem nem parafrázisa bizonyos gondolatoknak, hanem új diskurzus, amelyben más természetű, korábbi diskurzusok megszüntetve megőrződnek. Így foglalja össze nagyszabású és a maga nemében egyedülálló témáját, a filozófiatörténet történetét – s egyben magyarázatot ad szükségességére – a francia származású német szerző, akinek ez az első műve magyarul.

Forrás: Wikipédia

Anne Brontë (Thornton, 1820. január 17. – Scarborough, 1849, május 28.) angol írónő, a Bronte nővérek legfiatalabbik tagja, írói álnevén Acton Bell.

Thornton falujában született, Yorkshire-ben, hat gyermek közül az utolsóként. Anne anyja, Maria Branwell Brontë egy évvel később, 1821-ben rákban meghalt, miután Haworthbe költöztek, ahol apját, Patrick Brontët káplánná nevezték ki. 1825-ben két legidősebb nővére, Maria és Elizabeth tuberkulózisban meghaltak. Anne később azt írta, ez a két haláleset nagy hatást gyakorolt az ő és nővérei írásaira.

Anne 1835 és 1837 között nevelőnőként Miss Wooler iskolájában tanított Roe Headben (Huddersfield) és szabadidejét továbbra is írással töltötte, mint ahogy ezt már tette kisgyermekkora óta két nővérével, Charlotte-tal és Emilyvel. 1839-től különböző családoknál vállalt nevelőnői állást. 1845-ben a neki munkaadó család elbocsátotta az ugyanott házitanítóskodó Branwellt, ezért Anne sem maradt tovább náluk.

A nővérek első kiadványa egy verseskötet volt 1846-ban, egy évvel az Agnes Grey elkezdése után, amelyet EmilyÜvöltő szelekével együtt, három kötetként publikáltak, ugyanabban a hónapban, amikor megjelent Charlotte Jane Eyrecímű műve. Második és utolsó regénye, a Wildfell asszonya 1848-ban jelent meg, nem sokkal bátyja, Branwell és nővére, Emily halála előtt (1848. szeptember és december).

Anne Scarborough sűrűn látogatott tengerpartjánál halt meg, ahol sokáig elnyúló betegségéből lábadozott. Egy kék tábla jelzi a városban, a Grand Hotel falán halálának helyét. Ebben városban, a Szűz Mária temetőben van eltemetve. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Anne_Bront%C3%AB) 

Emily Jane Brontë angol költőnő és regényíró, a Bronte nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.

Emily Jane Brontë (ejtsd: emili dzséjn bronti) (Thornton, 1818. július 30. – Haworth, 1848. december 19.) angol költőnő és regényíró, a Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek, az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.

Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér – Charlotte, Emily, Anne – és fiútestvérük,Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifaxközelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

Miután nővére, Charlotte felfedezte, hogy Emily költői tehetség, nővérével és húgával 1846-ban elhatározták, hogy a költeményeikből kiadnak egy gyűjteményt. Hogy elkerüljék a női írók elleni kortárs előítéleteket, írói álneveket vettek fel. Mind a hárman megtartották nevük kezdőbetűit. Így lett Charlotte Currer Bell, Anne Acton Bell, és Emily Ellis Bell.

Emily 1847-ben publikálta egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket három kötetben (a harmadik kötet húga, Anne Agnes Grey-ét tartalmazta). Innovatív szerkezete meglepte a kritikusokat, emiatt vegyes fogadtatása volt, mikor először megjelent. Később az angol irodalmi egyik klasszikusává vált. 1850-ben Charlotte önálló regényként újra kiadatta, Emily igazi nevével.

Mint a nővérei, ő is elég sokat betegeskedett a sanyarú otthoni és iskolai viszonyok miatt. Szeptemberben, a bátyja temetése alatt megfázott, ám minden orvosi kezelést elutasított. Így halt meg tuberkulózisban 1848. december 19-én.

 (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Emily_Bront%C3%AB)

1936. november 3-án született Debrecenben. Édesapja

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_Ferenc)

1967-ben végzett az ELTE magyar-könyvtár szakán, előbb a Műszaki Élet című folyóirat munkatársa lett, majd az állami sajtóigazgatásban dolgozott. Később az Interpress Magazin, majd 1984-től a Magyar Nemzet rovatvezetője, 1996-tól szerkesztője lett. Több lap szerkesztőjeként is dolgozott. 1989-től a Budapesti Városvédő Egyesület elnökségi tagja, 1990–1994 között a Városvédő és Polgári Szervezetek Szövetségének elnöke. 2007-től elnöke (főkadarnagya) a budai szőlőművelés felélesztésére, a kadarka újrahonosítására alakult "Kadarka kör"-nek.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Buza_Peter

Georgia Arianna, Lady Colin Campbell Lady C néven ismert, jamaikai születésű brit író, társasági és televíziós személyiség, aki nyolc könyvet publikált a brit királyi családról.

Campbell leginkább Dianáról, a walesi hercegnőről és Erzsébet királynőről, az anyakirálynőről szóló könyveiről ismert. Campbellt elvetették, mint fantazistát, de egyes állításai később beigazolódtak. 2020-ban Campbell kiadott egy életrajzot Meghan és Harry: The Real Story címmel, amely Meghan és Harry herceg életét, románcát és a királyi családdal való szakadást tárgyalja.

*Forrás: Wikipédia

Angol művészettörténész, művészeti könyvek írója és szerkesztője. Közérthető, olvasmányos stílusával népszerű olvasmányokká varázsolja, közel hozza a művészetkedvelő laikusokat a “magas művészet” megértéséhez.

Legsikeresebb könyveinak egyike a Szimbólumok a művészetben, mely magyarul kiadónknál Kódolt művészet címen jelent meg. Ez a könyv A-tól Z-ig, alfabetikus sorrendben mutatja be az antic görög–római és a zsidó–kersztény kultúta nagyszabású alkotásait, festményeket és szobrokat, utat mutatva a művek megértéséhez, mintegy dekódolva a mögöttes tartalmakat.

*Forrás: wikipédia

Író, szerkesztő. Cambridge-ben végezte tanulmányait, történelem szakon diplomázott a Tudor korszak történelméből. Különböző munkákat végzett, például Prágában angolt tanított. A Penguin kiadónál publikálta első könyvét, azóta számos gyerekkönyvet írt, bátran nyúl a klasszikus gyerekmesékhez, de számos eredeti mesét is alkotott. Bristolban él férjével és két nővérével szabadúszó íróként.

Forrás: Wikipédia

Blaise Cendrars, eredeti neve: Frédéric Louis Sauser. Svájci születésű francia író, költő, újságíró, haditudósító. Álnevei: Freddy Sausey, Frédéric Sausey, Jack Lee, Diogène.

Gyermekkorával kapcsolatban legendák éltek. Tény, hogy utazások és vándorlások közepette cseperedett fel. Állítólag kora gyermekkorában kimászott egy szállodai ablakon, és végleg elcsavargott. Mindenesetre élete valódi és továbbképzelt utazások sorozata. Volt kereskedő Oroszországban, a Francia Idegenlégióban végigharcolta az első világháborút. 1915-ben megsebesült és jobb alkarját amputálták. 1916-ban francia állampolgár lett. 1924 és 1928között többször is Brazilíába utazott, ahol megismerkedett a kor brazil költőivel és festőivel . Dokumentumfilmeket forgatott egzotikus vidékeken, dolgozott újságíróként és haditudósítóként. 1939-ben az angol hadseregben volt haditudósító. 1940 és 1945 között Aix-en-Provence-ban élt. A második világháború után önéletrajzi művekben dolgozta fel saját kalandos életét. 1956-ban agyvérzés érte.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Blaise_Cendrars)



 

Miguel de Cervantes Saavedra kalandos életű spanyol regény- és drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője. Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Először Cervantes írt (olasz mintákból kiindulva) a mai modern értelemben vett novellákat spanyolul. Ő volt a Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjelentősebb drámaírója is, költőként viszont nem volt annyira jelentős, kortársai nem is tartották igazi poétának. Egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, műveiben gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma is.

Alcalá de Henares városkában született. Iskolai tanulmányait Córdobában kezdte, majd Sevilában és Madridban folytatta. Madridban ismerkedett meg kora spanyol színházával. 1570-ben párbajban megsebesített egy építőmestert, ezért menekülnie kellett Spanyolországból. Antonio de Sigurával Itáliába utazott, ahol de Sigura hamarosan bíboros lett, Cervantes pedig az ő asztali felszolgálója. A következő évben katonai pályára lépett, és részt vett a lepantói csatában. Bal karja a harcokban megsebesült, majd lebénult. 1575-ben elhatározta, hogy visszatér Spanyolországba, de a hajót, amelyen utazott, berber kalózok támadták meg. Miguel és öccse, Rodrigo Cervantes az algíri pasa fogságába került. Rodrigót hamarosan ki tudták váltani, de Miguel csak öt évi fogság és több sikertelen szökési kísérlet után térhetett haza. Ezután hivatali munkákat vállalt Spanyolország különböző városaiban, melynek során gyakran került összetűzésbe a helyi hatóságokkal, többször be is börtönözték. 1604-ben kiadta a Don Quijote első, 1615-ben a második kötetét. A regény nagy sikert aratott, és hamarosan elterjedt egész Európában.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miguel_de_Cervantes) 

Francia író, újságíró, szerkesztő, utazó.

Louis Charpentier végigjárta Egyiptomot és Libanont, kutatási missziókat hajtott végre a római Tingitane útjain, valamint a Héraclès és Antée közötti harc helyén, a TangerNemzetközi Adminisztráció közmunkáihoz.

A megalitok állatok és növények viselkedésére gyakorolt ​​hatásának figyelembevételével került a "hagyományos tudományok" tanulmányába.

"A mesterek egész művészete az, hogy ezt a tanítást olyan jelekben hagyták, hogy jelentésük megértése a tanuló befogadásának állapotától függ, és nyilvánvaló, hogy ez az egyik oka annak, hogy elindító utak jöjjenek létre, zarándoklatokká válni ”

Kiadónknál A templomos lovagok titkai című kötete jelent meg.

Forrás: Wikipédia

Carlo Lorenzini, ismertebb írói álnevén: Carlo Collodi  olasz író, újságíró, publicista, a Pinokkió kalandjai című könyv szerzője. 1826. november 24-én született Firenzében. Apja szakács, anyja szolgálólány volt. A szülők tíz gyermeke közül ő volt a legidősebb. Gyermekkora nagy részét Collodiban töltötte, innen is vette írói álnevét.
Tanulmányait egyházi iskolában végezte, de az 1848-as forradalmak hatására beállt önkéntesnek a hadseregbe és ez véget vetett a papi hivatásának. 1848-ban Curtatone és Montanara mellett harcolt önkéntes csapatokban. Ugyan ebben az évben kiadta IL Lampione nevű politikai folyóiratát, amelyet viszont végül a cenzúra nyomására egy év múlva meg is szüntettek. Ez után másik lapot alapított La Scaramucci néven, aminek szerencsésebb pályája volt és folyamatosan megjelenthetett. 1860-ban az Il Lampionét is kiadhatta újra. Az Olasz Királyság 1861. március 18-ai létrejötte után felhagyott a publicisztikai és a politikai tevékenységgel, s egy kis ideig a firenzei prefektúrán dolgozott, a színházi cenzori bizottság tagja volt. Közben megírt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert. Az 1870-es évek közepétől ismét témát és műfajt váltott, figyelmét és érdeklődését ettől kezdve a gyermekirodalom kötötte le. Eleinte a francia Charles Perrault meséit (Piroska és a farkas, Csipkerózsika, Csizmás Kandúr) fordította olasz nyelvre, de egy idő után saját maga teremtette mesefiguráival kezdte elbűvölni közönségét. 1876-ban jelentek meg a Gianettino, majd 1878-ban a Minuzollo című kötetei, amelyek két vásott csibész életét, kalandjait elevenítették meg sok humorral és sok emberséggel.
1881-től a Giornale dei bambini című gyermekújság kezdte folytatásokban közölni a Storia di un burattino címmel (Egy bábu története) című művét, amelynek főhőse Pinokkió, egy életre kelt fabábu. 1883-ban könyv alakban is megjelent Pinokkió kalandjai címmel, Enrico Mazzanti illusztrációival. 1892-ben angolra is lefordították, s a fabábu története megkezdte világhódító útját. Minderről azonban már Collodi mit sem tudott, 1890. október 26-án szülővárosában, Firenzében meghalt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Carlo_Collodi) 

James Fenimore Cooper a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója.

William és Elizabeth Cooper tizenkettedik gyermekeként született, összesen tizenhárman voltak testvérek (akik közül legtöbben meghaltak gyermekkorukban). Amikor 1 éves volt, a család Otsego Lake-ben telepedett le (New York államban, ami akkoriban határvidék volt). Később ebből lett a modern kori Cooperstown. Apja bíró volt és a kongresszus tagja. James Albenybe és New Havenbe járt iskolába, majd a Yale College-ba 1803-1805 között, mint a legfiatalabb tanuló. Azonban kirúgták veszélyes csínytevései (ezek között robbantás is szerepelt), valamint étel eltulajdonítása miatt^.

Három évvel később belépett az Amerikai Egyesült államok Haditengerészetébe, azonban egy-két tengeri út után, mely csak némi tapasztalatszerzésre volt jó, és arra, hogy meglegyen a hadnagyi kinevezése, elvette feleségül Susan Augusta de Lancey-t. Ekkor lemondott tiszti rangjáról, azonban a házassággal egy igen előkelő családba került.

Apja 1809-ben halt meg, amikor James 20 éves volt. Az örökség, amit fiára hagyott, James egész életét meghatározta. Cooper regényeinek mintegy fele a határvidék életével foglalkozik. A Bőrharisnya című műben apját Marmaduke Temple bíró személyében ábrázolja.

1851. szeptember 14-én halt meg Cooperstownban.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Fenimore_Cooper)

Két évtizede járja a világot fényképezőgépével, főleg Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Több mint negyven országban járt, ahol kiterjedt kulturális és antropológiai riportokat készített. A Spanyol Földrajzi Társaság alapító tagja. Tagja a tekintélyes Londoni Királyi Földrajzi Társaságnak is. 2000-ben úgy döntött, hogy végleg elhagyja a televíziós műsorok irányítását, és az utazásnak és a történelem által elfeledett múlt nagy felfedezőiről szóló könyvek írásának szenteli magát. Később híres nőkről írt életrajzokatEzt követően jött a Rebellis Dívák, amely a 20. század hét nagy dívájának életrajzát tartalmazza, köztük Coco Chanel és Maria Callas, Audrey Hepburn, Jackie Kennedy és mások kalandos életét örökítette meg, pontos és élvezetes stílusban. Kiadónknál e köteten kívül Az isteni Lola és az Elátkozott királynők jelent meg.

Forrás: Wikipédia

Művészettörténész, történész.

Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. 2006 és 2017 között Budapest Főváros Levéltárában levéltárosként, 2017-től a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában muzeológusként dolgozik. 2021-től az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének adjunktusa. Fő kutatási területe a 19. második és a 20. század első felének építészet- és várostervezés-története. E tárgyban számos kiállítást rendezett, publikációt közölt. 2020-ban az ELTE-n védte meg „Lajta Béla funerális építészete” című doktori disszertációját. A Holnap Kiadó „Az építészet mesterei” sorozatának a szerkesztésében megjelent kötetei: Lajta Béla (2013 – Gerle Jánossal), Árkay – egy magyar építész- és művészdinasztia (2020). 

Forrás: a szerző

Író, gasztonómiai tárgyú könyvei nagy sikert arattak, mint például a Gundelről, vagy a dobostorta történetéről szóló gaszto- és kultúrtörténeti írások. Kiadónknál a Budapest ízei jelent meg, amelyet angolra és németre is lefordítottunk. A magyar kultúra egyik komoly szegmense a konyhaművészet, ami Európa-szerte híressé vált. A kiváló recepteken túl megismerhetjük gasztronómiai kultúránk történetét - a római és honfoglalás kori hagyatéktól a reneszánsz ünnepi lakomákon keresztül napjainkig, a hamuba sült pogácsától a lacikonyháig.

Forrás: Wikipédia

Orosz író, drámaíró, orvos. Puskin, Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev mellett a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik, de a századforduló drámairodalmának egyik legnagyobb hatású alakja is egyben, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója. Drámái és prózai írásai középpontjában nem a cselekmény fordulatossága, hanem a történések látszólagos esetlegessége, illetve a figurák belső történéseinek, hangulati változásainak részletes ábrázolása áll. Csehov írásaival kapcsolatban majd minden elemzés a felszíni történések hétköznapiságának és a mögöttük megrajzolt lélekállapotok gazdagságának ellentétét emeli ki. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő, illetve annak mulandósága. Ez a mulandóság azonban nem tragikus vagy elégikus: egyszerűen csak triviális, és éppen ezért figuráinak nincs esélyük arra, hogy életüknek mélyebb értelmet találjanak.

*Forrás: Wikipédia

1990-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol nyelv-és irodalom, illetve történelem szakon szereztem diplomát, 1994-ben mint okleveles művészettörténész végeztem. Dolgoztam fordítóként és ösztöndíjasként végeztem a művészettörténet doktori tanulmányaimat az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 2000-2017 között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban majd jogutódjainál dolgoztam, mint tudományos kutató, topográfiai kutató, 2011-2012 között a Topográfiai osztályt vezettem. 2006-ban szereztem meg a PhD fokozatot művészettörténetből.

Főbb kutatási területem a 18–20. századi építészet és szobrászat.  Mint a műemlékvédelemben több mint húsz éve dolgozó kutató több megyében végeztem műemléki revíziós és inventarizációs munkát, illetve irányítottam ilyen programokat (pl. Somogy, Tolna, Csongrád, tolnai Sárköz, Dél-Balaton). Két megye műemlékjegyzékét írtam, ezek közül a Tolna megyei megjelent, a Somogy megyei szerkesztésre vár. Tagja voltam annak a KÖH-ben létrejött munkacsoportnak, amely 2000-től vett részt az Európa Tanács által finanszírozott HEREIN program keretében megvalósuló többnyelvű, örökségvédelmi tezaurusz munkáiban. Számos műemlék tudományos kutatási dokumentációját, illetve védési dokumentációját készítettem el. Feldolgoztam a Sanghajban alkotó Hudec László építész Magyarországon található hagyatékát, 2010-ben jelent meg közös könyvünk Luca Poncellini építészettörténésszel. 2013-2018 között az OTKA (NKFI) 109323 sz. kutatási projektjében (Műemléki topográfiai kutatások Kőszegen és Tokaj-Hegyalján) a Tokaj-hegyaljai kutatások koordinátora voltam. Munkatársaimmal Tállya mezőváros nagytopográfiai kéziratán dolgozunk, amely széleskörű levéltári, szakirodalmi, gyűjteményi kutatásokon és helyszíni lejárásokon alapul.

*Forrás: wikipédia, Magyar Épitészeti Múzeum

Csengery Kristóf (teljes nevén Szegzárdy-Csengery Kristóf) költő, zenekritikus, szerkesztő.

Zenetudományi szakon végzett 1983-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1982-től 1988-ig a Zeneműkiadó Irodalmi Szerkesztőségének, majd a Muzsika szerkesztőségének munkatársa, 1997-től főszerkesztő-helyettese. 1980 óta rendszeresen publikál verseket, az Élet és Irodalom Új Hang rovatában Kálnoky László mutatta be. Angol és német költők verseiből készült fordításai jelentek meg különböző antológiákban. 1981 óta komolyzenei műsorokat készít a Bartók Rádió számára, ugyanettől az évtől kezdve zenekritikákat ír, kritikusként évtizedek óta az Új Zenei Újság rendszeres közreműködője. A Muzsika, az Élet és Irodalom, valamint a Mozgó Világ állandó zenekritikusa. Rádiós munkássága során közel ezer zenekritikai és ismeretterjesztő műsorban beszélt a hallgatóknak a komoly zenéről.

Kritikusi tevékenységét az MHB kritikusi díjával, az MTA akadémiai újságírói díjával, Péterfi-díjjal, a Magyar Rádió Nívódíjával és Szabolcsi Bence-díjjal, költői munkásságát Bölöni György-díjjal, Zelk Zoltán-díjjal, a Mozgó Világ Nívódíjával és Déry Tibor-díjjal ismerték el. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csengery_Krist%C3%B3f)

Csermák Zoltán újságírónak – korábban a Hungaroton egyik vezetőjeként – a zene töltötte ki az életét. A lemezkiadó privatizációja után a Duna Televízió alapítói közt folytatta munkáját. 2005-től nyugdíjazásáig a Magyar Televízió külhoni sajtókapcsolatait ápolta. Jelenleg a Hagyományok Háza határon túli sajtókapcsolataiért felel. Kiadónknál a Metropolitan Opera – kulisszatitkok című könyvünket gondozta, melyet Krénusz József emlékiratai alapján állított össze. Krénusz József élete valóban regénybe illő. 1956-ban kalandos úton hagyta el hazáját, s az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Jóllehet New York egyik legjobb egyetemén végzett, de érdeklődését mégis az operaélet keltette fel, jegyszedőként dolgozott a Metropolitan Operában, számos hírességgel találkozott.

Forrás: erdelyinaplo.ro, Wikipédia

Csizmadia Éva Debrecenben született, lánykori neve: Szentmiklóssy Éva. Édesanyja Balogh Ilona, édesapja Szentmiklóssy János tornatanár, céllövő versenyző. A berlini olimpiáról ezüstserleggel tért haza a debreceni lövészcsapattal.
Iskolai tanulmányait Debrecenben a Svetitsben kezdte, a Dóczy leánygimnáziumban érettségizett, majd orvosi egyetemre járt, melyet a háború miatt abbahagyott.

Első férje dr.Pinczési Pál református pap, majd újságíró. 1946-ban esküdtek, 1948-ban Budapestre költöztek. Lánya, a fiatalon elhunyt Pinczési Judit költőnő (Debrecen, 1947. – Bp. 1982). Második férje Dr. Csizmadia Ferenc.
Dolgozott apósa, Pinczési László patikájában Debrecenben, majd Budapestre költözésük után 1952-ig a rádió stúdióosztályán bemondóként. Olyan munkát szeretett volna később is végezni, amely közel áll a színházhoz és közel van a mikrofonhoz. 1953 januárjától a János kórházban titkárnőként dolgozott.

Mindig is írogatott, de lánya elvesztése után az írásba menekülve talált megnyugvást, miközben rendezgette lánya félbemaradt irodalmi értékeit. Életrajzi vonatkozású regényeiben állít emléket elődeinek, lányának, szeretett városa polgárainak, a háború utáni évek irodalmi életének.
2007-ben a Debreceni Irodalmi Múzeumnak ajánlotta fel az anya és lánya, kettejük irodalmi hagyatékát. 2017 őszén a debreceni irodalmi múzeumban lányáról termet neveztek el. Ebből az alkalomból az írónő is jelen volt.

Forrás: irodalmikor.derecske.hu

Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natus” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. A magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai között lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte fel, de a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét. A közönség 1783-ban olvasta először nevét a Magyar Hírmondóban, amely utóbb gyakran hozta verseit, a kassai Magyar Múzeumban több műve jelent meg névtelenül; Kármán József Urániája (1794) hét darabját közölte, szintén névtelenül.

Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét.

Forrás: wikipedia.org/wiki/Csokonai_Vitez_Mihaly)

Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar)  magyar festőművész.

Eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmus kapcsolják, de nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem.

(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Csontv%C3%A1ry_Kosztka_Tivadar)

Skót történész és író, művészettörténész és kurátor, valamint műsorszolgáltató és kritikus.Könyvei számos díjat és díjat nyertek. Megnyerte az év fiatal brit írója díját, a Hemingway-t, a Kapuściński- és a Wolfson-díjat, valamint az Arthur-díjat. Az Egyesült Államok Külkapcsolatok Tanácsának Ross-érem. 2002-ben elnyerte a BAFTA legjobb dokumentumfilm-sorozatának járó Grierson-díjat. 2018-ban megkapta a Brit Akadémia elnöki kitüntetését. Az éves Jaipur Literature Festival egyik társalapítója és társrendezője is. 2012-ben Dalrymple-t a Princetoni Egyetem Whitney J. Oates látogató ösztöndíjasává nevezte ki a Bölcsészettudományok területén.

*Forrás:Wikipédia

Danyiil Ivanovics Harmsz (Даниил Иванович Хармс) (eredeti neve: Juvacsov) orosz, író, költő, humorista.

Danyiil Harmsz az orosz abszurd egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Műveit racionális elemekből összeálló irracionalitás és nyelvi mágia jellemzi. Témái az értékek és fogalmak relatívvá válását érzékeltetik. Írásaiban bohózati elemek, nyers brutalitás és lírai attitűd egyszerre jelenik meg. Versek, és gyermekversek mellett írt fekete humorral megragadott karcolatokat és egy színművet is (Jelizaveta Bam – Елизавета Бам – 1928).

Harmsz apja Csehov, Tolsztoj, Volosin személyes ismerőse volt.

Egy speciális német iskolába járt, majd 1924-ben elkezdte a leningrádi elektrotechnikumot, de azt el kellett hagynia. Írni 1925-ben kezdett. Eleinte a futuristák hatottak rá. A futurizmustól hamar elfordult. 1925-ben csatlakozott egy avantgardista körhöz, és hamarosan ismertté vált. Ekkor különböző művészneveket használt, melyek közül a Harmsz vált véglegessé. A forrása a francia charme (kedvesség, sárm) és az angol harm (ártalom, sérelem) szó egyszerre lehet. Ezeknek a jelentése pontosan kifejezi Harmsz felfogását az életről és a művészetről.

1928-tól egy gyereklapnál (Чиж) dolgozott. Ugyanekkor lett egy avantgardista csoport egyik alapítója (Объединение реального искусства - Reális Művészeti Egyesület; ОБЭРИУ). 1928-ban a Három bal óra (Tri levih csasza) című híressé vált est második részében mutatták be a Jelizaveta Bam c. darabját, amely a bűntelen bűn problematikáját veti fel - filozófiai és etikai értelemben, de a diktatúrára, a letartóztatásokra kivetíthetően. A Szmena nevű lap a művet az osztályellenség költészetének titulálta 1930-ban, és az OBERIU léte 1932-ben gyakorlatilag megszűnt. Más ide kapcsolódó művészekkel együtt Harmszot már 1931-ben letartóztatták majd három évre ítélték szovjetellenes tevékenység miatt. Az ítéletet száműzetésre változtatták és Harmsz Kurszkba került, ahonnan azonban néhány hónap múlva sikerült Leningrádba visszatérnie. Ezután felvette a régi kapcsolatait, dolgozott több gyereklapnak, kiadott vagy húsz gyerekkönyvet megélhetése érdekében. 1937-ben egy gyereklapban megjelent verse miatt többet nem publikálták és így feleségével együtt az éhhalál közelébe került.

Később Harmsz abbahagyta a gyerekversírást. Örkény egyperceseivel rokonítható rövid történeteket írt, valamint verseket, színházi jeleneteket, de ezeket a műveit életében már nem adták ki.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Danyiil_Ivanovics_Harmsz)

Szabadfoglalkozású színházkutató, színháztörténész. 19 önálló és számos társszerzős kötet szerzője. Kutatási területéhez tartozik a Kárpát-medencei magyar, elsősorban a romániai színjátszás, továbbá a különböző nemzeti hagyományok kölcsönhatásának összehasonlító vizsgálata, valamint a tévészínház. E témákban gyakran tart előadásokat, rendez történeti tárlatokat (például 1992-ben az erdélyi magyar hivatásos színjátszás nagyszabású bicentenáriumi kiállítását a Kolozsvári Magyar Színházban), illetve kérik fel szakértőnek itthon és külföldön egyaránt. Tevékenységéért számos elismerésben részesült. 2017-ben bekerült a British Publishing House által kiadott „Magyarország sikeres személyiségei” 2. kiadásába. Több mint egy negyedszázada „Hamletológus”, vagyis nem csupán Shakespeare világdrámájának előadásaival foglalkozik, hanem a Hamlet-et mint sajátos antropológiai módszert alkalmazza a kutatásban. 2002-ben a londoni The Society for Theatre Research (Színházkutatók Társasága) egyik díját nyerte el A kor foglalatjai – Hamlet az ezredfordulón című könyvének témájáért, amelyet 2006-ban a Holnap Könyvkiadó jelentetett meg az Ünnepi Könyvhétre. A monográfia – amely egy „Hamletomán” sorozat első része – ugyanabban az évben a Gyulai Shakespeare Fesztivál tudományos konferenciájának alapja lett; és 2010-ben a romániai Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon is bemutatták. Kiadónknál 2022-ben a Hamlet, Neked! című, a művet népszerűsítő, fiataloknak szóló, „időutazó” kötete jelent meg.

Deborah McDonald életrajzíró, aki most Jeremy Dronfielddel egyesítette erőit, hogy kutassák és megírják Moura Budberg történetét: orosz kém, Maxim Gorkij író és HG Wells szeretője. Moura mindenkit ismert: a walesi herceget és Mrs. Simpsont, Winston Churchillt, Guy Burgesst, Joseph Sztálint, Alexander Kordát, Charlie Chaplint, Somerset Maughamet és szinte minden más prominens személyt Londonban és Oroszországban a 19. század első felében. Kiadónknál Az arisztokrata kémnő címmel jelent meg, amely nagy sikert aratott.

Forrás: Wikipédia